Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.

ADATTÁR - Lovas Elemér — Csizmadia Andor: Adatok Győr szab. kir. városi rangra emeléséhez I.

2. — /7/5. — Győr város nemes lakosainak tiltakozása a városi polgárok ellen, mint hogy hamisan azt állították, hogy a katonai terheket eddig egyedül viselték. Győr vármegye és következésképen Győr város nemesi rendjének pozsonyi országgyűlésre küldött követei elismerjük ugyan, hogy a győrvárosi előkelőbb házak és a győrvárosi polgári telkek nagyobb része a győri nemesi rend kezén vannak, mindazonáltal mégsem helyesli és nem ért egyet a nemesi rend a győrvárosi polgárok azon terveivel, hogy ő Szent Felsége és az ország karai és rendjei előtt előadott kérésük értelmében a győri káptalannak és egyúttal egyházuknak, mint a föld törvényes urainak joghatósága kiforgattassék és eltöröltessék, és ez által a Tiszt. Káptalan kétségtelen jogaiban zaklattassék, a birtokukban levő város belső rendjében, minthogy annak élvezete és valódi birtoklása emberemlékezet óta és most is valóban az övék. Ami pedig a városi polgárság kérvényének lényegét illeti, hogy t. i. összes külső javaikat és jövedelmeiket őfelsége iránt való hűségük miatt vesztették el, és Ő Szent Felsége katonaságát részint készpénzzel fizették az ostromzárak idején, részint pedig kenyérrel, hússal, borral, szénával és zabbal látták el sok ezer forintot kitevő értékben azok beszállásolásakor, nyilvánvaló, hogy ez nem a polgárok terhe, minthogy a városi polgárok legnagyobb részben kézművesek és iparosok, és így kezük munkájából és belső iparból élnek, és ennek folytán olyan sok ezer forintra rugó külső jövedelmük nem is volt, ezt el sem vesztették, sőt valójában a nemesi rend, t. i. a mi előkelőink szenvedték el külső javaik elvesztésének kockázatát és szerencsétlenségeit, minthogy jövedelmük abból volt és következésképen az elszenvedett harcok idején megszálló katonaság fizetésére is nem kifejezetten a győrvárosi polgárok, hanem nagyobb részben a nemesi rendbeliek adóztak először 12 ezer forintot; azután pedig a katonai beszállásolások alkalmával a kenyeret, húst, bort, szénát és zabot és eféle terményeket, melyek igen sok ezer forintra rúgtak, hasonlóképen kifejezetten nem ők adták a beszállásolt katonáknak, hanem annak nagyobb részét valójában a nemesi rend szállította a szomszédos vármegyékből és birtokairól ö Szent Felsége várába, részint a biztosabb megőrzés céljából, részint saját maguk és családjuk ellátására, önmaguk kockázatával és kifosztásával, de őfelsége iránt önként érzett hűségük folyománya is volt ez a közszükség idején. Ezekből pedig a napfénynél világosabban kitűnik, hogy hamisan és ezért előkelőink jogsérelmével maguknak merészelik tulajdonítani azok érdemeit, és ö Szent Felsége kegyességét kellő ok nélkül sürgetik. Ezért a ránk bízott hivatali kötelesség alapján, előkelőik jogainak kártalanításáról gondoskodni óhajtva ellenmondunk a polgárok e nemű sérelmes szándékának, tervének és tevékenységének, mely a nemesi rend érdemét sajátjának akarja feltüntetni; felszólalunk és fenntartjuk magunknak az említett érdemek és ő Szent Felsége iránt tisztán megőrzött hűség jogait, hogy adandó alkalommal Ö Szent Felsége különös és kegyes gráciáját kérjük az említett nemesi rend számára; egyúttal tiltakozunk, ellenmondunk, követeljük és megőrizzük azt és erről tanuságlevél kiadását kérjük. Pozsonyban, 1715 május hó 15-én.