Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.

A magyar vidék egy-egy kisebb, vagy nagyobb tájegységének középpontjaiban, a magyar városokban élő kultúrintézmenyek legfontosabb szerepe és feladata az, hogy valóban a táj középpontjává avassák azt a várost, és tudatosan töreked* jenek a táj többé-kevésbbé egységes kultúrképének teljessétételére. E kultúrintézmények közölt természetesen irányítószerep jut az irodalmi társaságoknak. Egyik feladatuk az, hogy a nemzet egyetemes kultúrájának, az egész magyar irodalomnak országos értékeit közvetítsék és juttassák el a maguk közönségéhez. Másik feladatuk pedig épen az, hogy szolgálják a maguk vidékének tájkultúráját, ápolják, fejlesszék annak ismeretét és szeretetét, neveljék ki és élesztgessék épen a tájnak sajátosságait, hogy gyűjtésüknek legjavát, mint saját külön színes virágbokrétájukat illeszthessék be a nemzet egyetemes kultúrájának virágoskertjébe. A nemzet egyetemes kultúrája annál gazdagabban pompázik, minél színesebb és minél iszebb virágok kerülnek elő a magyar tájakról. A vidéki városok irodalmi testületeinek ez a munkája így nem is vicinális érdek, hanem az egész magyar művelődés, s a nemzeti irodalom fontos szükséglete. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyar vidék kisebb, vagy nagyobb tájegységekre oszlik aszerint, hogy az a szempont, amelyet alkalmazunk, milyen mérőeszközt ad a kezünkbe. így tájegység a Göcsej, vagy Rábaköz, Mezőkövesd, esetleg egy városrész, de tájegység a Dunatiszaköze, vagy a Dunántúl is. Győr és Sopron nemcsak két szomszédos, egymással érintkező kultúrtájnak a középpontja, hanem egy nagyobb tájegységnek, a Felsődunántúlnak két fókusa. A közös tájegység, mint közös keret, közös feladatokat is ró ránk: tájkultúránknak együttes szolgálatát és ápolását. Ennek a helyesen értelmezett kultúrfeladatnak tett eleget a Soproni Frankenburg Irodalmi Kör, amikor körünket vendégül invitálta. És az elmondottak értelmében való együttes szolgálat vá,gyával jött át ide a Győri Kisfaludy Irodalmi Kör, hogy látogatásával nemcsak testvéri és baráti érzésének adjon kifejezést, hanem, hogy e gonodolatoknak felvetítésével keressük és egyengessük a további munkaközösségnek útját és módját. Jóleső érzéssel tölt el bennünket az a tudat, hogy ennek a testvéri találkozónak ilyen jelentőséget tulajdonít nemcsak az irodalmi kör, hanem a soproni közönség és a sajtó is. Hálásan köszönöm a Frankenburg Irodalmi Körnek, hogy ezt a baráti összefogást e látogatásnak megrendezésével kezdeményezte. Tisztelettel és őszinte ragaszkodással köszöntöm Sopronyi Thurner Mihály polgármester úr őméltóságát, aki — híven 200 évvel ezelőtti elődjéhez, Lackner Kristóf polgármesterhez, aki itt irodalmi társaságot alapított — ennek az