Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.
Nyáron szőlővesszőt a gunyhóknak falán, Télen borostyánt a sirok felett. III. És lásd jöhet még rontó fergeteg Mely együvé hajt minden felleget; Midőn besötétedik majd az ég Mint néma 'bútól a síró szemek. Megkondulnak a vészharangok és Imádkozik bűnös és bűntelen Midőn csak egy hang fog feljajlalni A melyre késő jő a kegyelem. Kik megtámadták az ég Istenét Imádják ekkor az oltárokat, Kik jóságában nem ismerték az Eget, előtte most leborulnak. Jajgatni fog a kétségbeesés A bűn könyükben rejti el magát Látván, hogy nemcsak egyedül remeg Együtt remeg vele az egész világ. De te, ó én népem! semmitse félj Ne féltsd gunyhódat s boldogságodat, A villám n em alacsonyan helyre üt — Magas sziklákra s palotákba csap! 7. GYŰRI EMLÉKEK. 7 ) I. Fiúk, egy szép hajó csak olyan Mint egy jó költemény. Hány verset álmodtam én egykor Hajóm födélzetén! Nem az a dal, mit lanton, hárfán Fölvernek ujjaink: Ki vizén jár és el-elméláz — (Ti is!) poéta mind! IV. Egy drága szellem jár közöttünk A mult időkből itt. Látom szemének bágyadt tükrét És hallom lépteit.
