Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.
Szétszór bennünket gyakran vész, veszély — De néha kényszer az, mi tovavet. Ki távozol körünkből, hű barát, Szerető csillagok vezessenek. — Hiába futjuk: a sors ránk talál S egyszer csak elborul a tiszta ég; Vihar rebbenti meg az álmokat, S az ember nem rózsákra: sárba lép; Sajkánkat bizonytalan hab viszi: Tán kikötőbe hajt — tán elleniét-.'! Ki távozol körünkből, jó fiú, Szerelő csillagok vezessenek. Menj, menj! Az élet úgy szép, hogyha forr, Örök szélcsöndben nyűtt az s megrohad; Jólétben könnyebb élni s tűrni is, De küzdelem közt, hidd, magasztosabb ! Menj, menj! kedves barát remélve, majd A tengeren találkozunk veled: Röpítse kedvező szél kis hajód', Szerető csillagok vezessenek! 2. TITKON KÖVETEM... 2 ) Titkon követem lépteid Mindenhova, mindenhova, Mint a holdat követi az Est csillaga. Titokban kél sóhajtásom Barna leányka — teérted; Titkon őrzöm kebelemben A le képed. Elmondjam-e, ne mondj am e Hogy szeretlek, — hogy imádlak, Hogy egy vágyat érzek s ez: a Te — bírásod?! De, mint a fa levél nélkül, Oly reménytelen e vágyam — Tán nem is egyéb ez, mint egy őrült álom; Egy őrült álom; — egy bűvös Tündérkáprázat játéka S végre is a szív reped meg E játékba!?
