Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.

Minthogy az Egyház az önző egyéni érdek fölé helyezte az öszszeség érdekét, fellépését a császári Róma társadalomellenesnek, forradalminak találta. Mikor pedig a IV • század elején, a nagy tömegek hatása alatt és a császári tekintélynek az Egyház mellé állása következtében, lehetségessé vált az eszmék megvalósítása, az Egyház a császároktól pártfogolt szereppel volt kénytelen megelégedni, és ebben a helyzetben ismét nem léphetett fel kellő erővel. De még e nélkül a megkötöttség nélkül sem lehetett volna egyszerre megszüntetni a társadalom addigi berendezését. Ehhez idő kellett. Azért eleinte ismét csak elméleti kísérlettel találkozunk az új rendszer érdekében, főként a körül a kérdés körül, hogyan kell elképzelni az elméleti; igazságot a tényleges állapot kereteiben. Szent Ágoston végezte el a rendszerezést a »De ei vi täte Dei« című munkájában. Műve a későbbi társadalmi fejlődés folyamán épen olyan nagyjelentőségű lett, mint maga a Szentírásban megtalálható alapelv. A SZENTÁGOSTONI GONDOLAT lényege sok más megnyilatkozás mellett a XII. könyv 1. fejezetében a következő fogalmazással található: a jó angyalok »a mindenki számára szolgáló közjóban, — ami az ő számukra maga az Isten, — és az Isten örökvoltában, igazságosságában és szeretetében élnek. « A rossz angyalok » inkább saját hatalmukban gyönyörködnek, mintha önmaguk volnának önmaguk legfőbb java; a mindenki számára legfőbb boldogító jóságtól saját javuk keresésére hajoltak: és a legtökéletesebb örökkévalóság helyett a legmagasabbfokú dölyfösség, a biztos igazság helyett a hiú ravaszság, az egyéni szeretet helyett a pártoskodó törekvések birtokában büszkék, csalárdak és irigyek lettek«. Az emberi társadalomra vonatkozóan hasonlóképen ír a XIV. könyv 1. fejezetében: »A két szeretet két államot alkotott: az Isten szeretete, mely az önmegvetésig jut, az égi államot (mennyországot) ; az önszeretet pedig, mely eljut az Isten megvetéséig, a földi államot... Ez az utóbbi a fejedelmekben az általuk leigázott népek fölött való uralom szenvedélyében fejt ki hatalmat; az előbbiben szeretette] szolgálnak egymásnak az emberek: az uralkodók a tanács erejével, az alattvalók az engedelmességgel.* Szent Ágoston könyve többi részében is az egyéni és a közjóra való törekvés szerint különbözteti meg az Istentől elfordult, vagy az Isten kedve szerint kormányzott országot. Olyan szempont ez, amely a modern államelméletek és nemzeti szocialista államberendezések egyik alapvető gondolatává lett. De, mint mondtuk, a Civitas Dei eszméjének Szent Ágostontól elképzelt formája egyrészt nagyon elméleti téren mozgott, — bár épen ez által vált a későbbi korokban is irányt mutató célkitűzéssé, — másrészt a népvándorlás viharaiban nem is épülhetett ki teljesen. A pogány és ariánus germánok