Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.
testáns-vezetésű és többségű városban. Igaz, ezekre féltékenyen vigyázott is. Megtörtént, hogy a tettlegességtől sem riadt vissza, és dézsmaszedéskor szolgáival megverette a fizetni nem akarókat, 115 ) így tett Győrött is káptalani dékán korában. Pedig nem volt anyagiakban elmerülő, kapzsi ember. Vallásos lelkülettel, lelkipásztori tűzzel dolgozott, hogy német híveit buzgóságra és öntudatra nevelje. A másvallásúak háborgása ellenére is bevezette az úrnapi körmenetet a belvárosi utcákra, 110 ) sőt a ferencesek templomában állomást is tartott. A hivatalos város nem akadályozta ebben, de csak akkorra engedélyezte, mikor az evangélikus istentiszteletnek már vége volt. Az egyébként keménynyakú ember szép egyetértésben dolgozott együtt a ferencesekkel és jezsuitákkal. Sikerült is a vallásossággal együtt önmagát is megkedveltetnie híveivel, akik hamar észrevették őszinte lelkipásztori szeretetét, jóindulatát, igazságosságát, és megértették, hogy jövödelmeinek szigorú megkövetelésekor is csak a lélek érdekeire gondol. Végrendelete is mutatja, hogy az egyház, a szegények, a .betegek, a templomok ékességei közelebb voltak szívéhez, mint önmaga és rokonai. Vagyonát azok között osztotta szét. Halála méltó befejezése volt hivatásának szentelt életének. A háborús 1644. év pestissel fertőzte meg az országot és a [jár^* vány Sopronban is másfélezer áldozatot szedett. A betegekkel törődő plébános is közéjük került 1644. október végén, és óhaja szerint a Szentlélek-templom főoltára elé temették. 117 ) * Ezek az itt talált kanonokok értékes segítőtársai lehettek volna püspöküknek, ha megértették volna egész teljességében Pázmány szellemében nevelődött püspökük célkitűzését. Egyenkint jóindulatú, vallásos és buzgó papok voltak, együtt makacs gáncsvetők. Ezért ajánlotta már Dallos püspöknek az ;éleseszű prímás, hogy tervei megvalósítása érdekében különkülön tárgyaljon velük. Az eszme jónak látszott, de a gyakor* latban eredménytelennek bizonyult. A győri »pap urak«, — %gy hívták a kanonokokat, — szerte-széjjel laktak polgári házaikban a városban, az » isteni szolgálat « idején kívül alig találkoztak egymással. Még ilyen alkalmakkor is ritkán voltak valamennyien együtt, de az összetartozás, az érdekazonosság érzése a távollévőket is belekapcsolta az általános testületi szellembe. Az első összeütközést beharangozó káptalani gyűlés előtt (1636. május 19.) a harcos Nagyfalvy püspök Sellyére utazott, a szelíd Kopchányi kanonok meg Pozsonyba, de mind-* ketten egyértelműleg kijelentették, hogy teljesen azonosítják magukat kanonoktársaik határozatával. 118 ) Draskovich úgy 1|5 ) L. Soproni tanácsjegyzőkönyv 1639. dec 12. bejegyzést. Iie ) L. Soproni közgyűlési jegyzőkönyv 1644. 2. p. ,17 ) L. Végrendeletét Sopron város levéltárában lad,: C. Test. f. : 1., n. : 17. ll8 ) L. Gy. K, M. L Ctheaa : VIII. n. 595.
