Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.
telén szembeállította. Talán szeretett volna hálás lenni jgtevője irányában, de káptalana gyanakodó szemmel ellenőrizte, nem hüti-e le buzgóságának tüzét a káptalani érdekek védelmében a tisztelet és a hála. Különösen az országgyűlések és zsinatok alkalmával vigyáztak rája. Káptalanához való hűsége azonban nagyobb kellemetlenségbe sodorta. Egy örökösödési üggyel kapcsolatban összeütközött a káptalan a bécsi pápai nunciussal. A káptalan a felperes pártján volt, és az ennek kedvező esztergomi főszentszéki döntéshez ragaszkodott, melyet királyi végrehajtó parancs is támogatott. Az alperes meg a nuncius ellenkező Ítéletéhez, s ekkor a káptalan hiteles helyen tett nyilatkozatban megsértette a pápai követ tekintélyét » nagyobb az ő Fölsége parancsolattya, hogy sem a nunciuse« — vallja az ellenkező testület — s » annak fölötte, amit Dobos György — az alperes — hozott, nem parancsolat az, hanem ,csak Nuncius neve alatt költ heiába való scartbeta (irkafirka) «. Ehhez járult, hogy a nunciusra hivatkozó Dobost a káptalan megfogatta és aristomba tartotta Győrött. A méltatlankodó, haragvó nuncius ezért maga elé idézte Bényi vikárius, nagyprépostot Bécsbe és a másik káptalani követtel együtt lecsukatta. Királyi közbenjárásra ugyan visszaadta szabadságát, de Draskovich püspök megfosztotta püspöki helynöki méltóságától, s » ettől kezdve, — mint maga írja, — öt esztendeig nagy idegenségben volt Püspök Uram ő Nagáv)al«. 50 ) 1646 április 23-án III. Ferdinánd Linzben kelt adománylevelével a néhai Bielávius Tamás pozsonyi kanonok helyére siklósi (soklyósi) apáttá nevezte ki. 51 ) így kettős címen is részt vehetett az országgyűléseken és zsinatokon, de mint a káptalan követének alkalmazkodnia kellett küldői akaratához. Az 1646. évi augusztus 24-re hirdetett és 1647. évi július 17-én befejezett 52 ) hosszú országgyűlésre nehéz feladattal bízta meg őt és Cziriáky György szentadalberti prépost követtársát. 53 ) Az ország rendjei előtt meg kellett vádolniok püspöküket, és ellene büntető törvénycikk hozását kellett szorgalmazniuk. Az 1646. évi 102. és 113. t. c, bizonyítják, hogy nem fáradoztak hiába. 54 ) A következő év újra elszólította Győrből, szeptember 14-ére káptalana képviseletében a nagyszombati nemzeti zsinatra kellett mennie. 55 ) Itt is elég szó esett Draskovich és a káptalan vitás ügyeiről, ha a kinyomatott akták nem is árulják el azt. Az 1649. évi január 25-ére összehívott és három hónapnál tovább húzódó országgyűlésen 56 ) szintén megjelent Berdóczy György őrkano60 ) L.: Gy. K. O. L: XIII., n. : 448. 5 ') L. : Liber I. Collat 489. 1. Budapesti Országos levéltár. 6Ï ) L.: Szilágyi M. T. VI. 600-505. 5S ) Gy. K. M. L.-ban IV. Számadókönyv 365 1. Költségűi 93 frt.-ot, 2 font borsót és 4 edény kifőzött sót adott nekik a káptalan. b< ) L. alább. 65 ) L. Péterffy i. m. II. 385. 66 ) L Szilágyi M. T. VI 505.
