Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.

halálesetek 5.9%-át teszik ki. Az egyesületnek vannak alapító, rendes és pártoló tagjai. Az egyesület választmányába a város 10 tagot küld ki stb. Az előterjesztett alapszabályokat a közgyűlés elfogadta és a tanács útján felterjesztette a Belügyminiszerhez jóváhagyás végett. Az egyesület ügye ezzel hosszú időre nyugalmi állapotba került. Győr város törvényhatósága csak az 1916. évben mozdult meg újból, mikor az alapszabályokban jelzett 10 tagot kiküldte az Egyesület választmányába. (225/916. jegyzőkönyvi sz.) A kiküldött 10 tag a következő volt: Fischer Gyula, Flesch Emil, Izsó Vince, Petz Lajos, Pfeiffer Fülöp, Risz Ignác, Schwartz Mór, Szekeres Mihály, Taubner Károly, Várits Károly. Az előadói javaslatra meg kell jegyeznem, hogy már az 1897. évben, 49.851. szám alatt a Belügyminiszter körrendeletet bocsájtott ki a tuberkulózis elleni védekezés ügyében. Sajnos, közegészségügyi rendeleteinknek akkor sem volt szakszerű végrehajtója. Ezek végrehajtása csak akkor esedékes, amikor járvány, vagy egyéb katasztrofális jelenségek ennek szükségességét sürgetik. AZ ALAKULÓ ÜLÉSEN ELFOGADOTT ALAPSZABÁLYOK soha sem nyertek jóváhagyást, és így Győrött nem is volt legális társadalmi szervezet a tuberkulózis ellen való védekezés ügyében. A Belügyminiszter 1911-ben értesíti a várost, hogy megalakította a „Tuberkulózis elleni küzdelem országos bizottságát", amelyet a Belügyminiszter 1916-ban megszüntetett és a tuberkulózis ellen való védekezéssel kapcsolatos ügyeket ezentúl központilag intézi. Az 1911. évben a városi tiszti főorvos felkéri a kerületi tiszti orvosokat, hogy minden halálozásról, mely gümőkórral kapcsolatos, a főorvosi hivatal részére kiállított másolati lapon ezt külön jelezzék. Ez mindenesetre megtörtént. Megtörténhetett ennek alapján a lakás-fertőtlenítés is, de további eredményes működésének nyomait nem találjuk. Nem történt intézkedés az elkülönítés foganatosítására, nem látjuk a menedékház felállítását, a szociális segélyezést. A világháború és az utána következő idők, nem voltak alkalmasak a társadalom megszervezésére. A társadalmi egyesületi élet szünetelt; pedig a beállott kedvezőtlen szociális helyzet, a hiányos táplálkozás, lakásínség, köztisztaság hiánya, a kirívó fegyelmezetlenség, a nagy munkanélküliséggel járó nyomor, — mind hozzájárultak a tuberkulózis elterjedéséhez. Politikusaink is látták, hogy nagy nemzeti veszedelemről van szó. Ujabb lépés Győrött a tuberkulózis elleni védekezés ügyében 1928-ig nem történt. A hatósági és magánorvosok gyógyító működése, a súlyosabb gümőkórosok kórházi ápolása tölti ki ezt az időt. Az egyre súlyosbodó szociális viszonyok mellett mindinkább égető kérdéssé válik a tuberkulózis ügye is. Tudományos orvosi testületek igen behatóan foglalkoznak e kérdéssel. Az