Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.
Dunántúli Szanatóriumi Egyesület megalakításának eszméjéhez. Győr város csak erkölcsi támogatást ígért. A J. F. G. szanatóriumi egyesület által kifejtett propaganda Győrött is eredménynyel járt. Gróf Laszberg Rudolfné, főispánné, áll a mozgalom élén. 1905. november 1-én rendezik az első gyűjtést „Csak egy virágszálat' 1 , varázsos jelszóval. Földváry Miklósné 600 koronát ad e célra. 1907. április 6-án alakult meg a Szanatóriumi Egyesület győri bizottsága. E bizottságnak 25 tagja volt. Az alakuló ülésen Goda Béla, Ruschek Antal, Németh Miklósné, Petz Lajos beszéltek. Ez utóbbi a szanatóriumi tervvel szemben az általa már 6 év előtt ajánlott profilaktikus rendszerre hívja fel a jelenlévők figyelmét. Indítványozza, hogy alakuljon meg a győri bizottság, de tekintettel az Országos Szövetség leendő megalakulására, tevékenységét úgy irányítsa, hogy elsősorban a győrvárosi és győrmegyei tüdőbetegek érdekeit szolgálja. A SZANATÓRIUMI EGYESÜLETNEK Győrött 250 tagja volt. Három év alatt 12 győri tüdőbeteget helyezett el szanatóriumba. 1910-ben a Szanatóriumi Egyesületnek vagyona 8150 Kor. Ügylátszik azonban, a város és a Szanatóriumi Egyesület közötti viszony nem volt alkalmas arra, hogy a tüdőbetegek gondozásának ügyét Győrött sikerrel szolgálhassa. 1910. december 15-én a József fhg. Szanatóriumi Egyesület ülést tartott Németh Miklósné, alispánné, elnöklésével. Ez az ülés kimondotta: „Mivel a város maga szándékozik a győri tüdőbetegek számára menedékházat felállítani, a győri választmány további működésének célja nincs, feloszlik és 8150 korona vagyonából egy győri tüdőbeteg számára a békésgyulai szanatóriumban ágyalapítványt tesz." A választmány Petz Lajos javaslatát, hogy az Egyesület csatlakozzék a város által megindított akcióhoz és az Egyesület vagyona a felállítandó menedékház javára fordíttassék, — nem fogadta el. Németh Miklósné szóvá teszi, hogy az egyesület a város részéről kevés jóakarattal találkozott. A Szanatóriumi Egyesület választmányának feloszló ülésén a következők vettek részt: Balogh Kálmánné, Halmi Béláné, Koller Iza, Kiss Iza, Németh Ernőné, Ráth Zoltánné, Dorner Béla. Petz Lajos, Börzsönyi Arnold, Kiss István, Bánóczy Gyuláné. A SZANATÓRIUMI EGYESÜLET FELOSZLÁSA — úgylátszik — a közérdek ellen való volt. Ezt bizonyítja az akkori lapokban megjelent számos cikk: „Miért kell megszűnni annak az egyletnek, amely arra lett volna hivatva, hogy az összes jótékony egyleteket felhívja, hogy a legnagyobb jótékonyságot, a leggyakoribb, a valódi népbetegség enyhítését gyakorolhassa? Principiís obsta! Kezdetben állj ellent a betegségnek." (Gy. H. 1911. jan. 6.) A cikkíró bölcsen, szakszerűen beszél, mert ma is ez a védekezési elv és irány: kezdeti állapotban kell a betegséget felismerni, mikor még a szervezetben irreparábilis elváltozás nincs. El12»
