Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.

mazniok. A távolról szemlélők is megállapíthatták a győri székcskáptalan 17. század derekán élő kanonokjairól, hogy végvári vitézek között élvén »militanter procedaltak«, valahányszor támadás érte jogaikat. Csak az volt a hiba, hogy a jogok védelméhez akkor is makacsul ragaszkodtak, mikor a feléledő katolicizmus érdeke engedékenységet tanácsolt. A makacs jogvédelemből nyilt harc lett. A nyitányt Dallos Miklós püspök idején játszották el, mikor a Pázmány Péter által támogatott főpásztor restaurációs buzgalmában 1626 őszén bevezette a jezsuitákat szülővárosába. A nagybeteg Dallos erős ellenállásra talált a káptalan részéről, pedig — mint írta — »az ő polgáraik fiait akarja segíteni az ő költségük nélkül « a győri katolikus gimnázium megalapításával. Sok huza-vona, tanácskozás, levélváltás, személyes megbeszélés után sikerült is a II. Ferdinánd királytól és Pázmánytól egyaránt pártolt tervet megvalósítani. A káptalan nem örült az új intézménynek, de belenyugodott létesítésébe. A szülők azonban szeretettel támogatták a győri katolikus kultúra új hajtását, mely egyre gyarapodó tanulóserege számára továbbfejlesztést sürgetett. Az elfoglalt és békés Sennyey István püspök, kancellár (1630—1635) szívesen felajánlotta erre a nemes célra a maga anyagi áldozatát, de szelíd rábeszéléssel nem tudta arra ösztönözni káptalanát, hogy városa területéből újabb polgári házakat engedjen át az iskola továbbfejlesztésére. Korai halála után a fiatal és erélyes Draskovich György püspök (1635— 1650) keményebb kézzel látott a káptalan ellenkezésének! megtöréséhez. Ebből az igyekezetből Győrött nyilt harc lett, amely országos botránnyá fokozódott, mert az országgyűlés (1637/38) és tartományi zsinat is foglalkozott vele. Aki messziről nézi ezt a nem épületes torzsalkodást, furcsa képet alkot a 17. században élő győri egyházi férfiakról. Ám a közelebbi vizsgálódás más, kedvezőbb megállapításra vezeti az embert. Draskovich püspök gyors fejlődést; sürgető törekvései egybeesnek Pázmány restaurációs célkitűzésével, káptalanénak tagjai meg a sokat szenvedett egyház jogainak védelmével is megelégednének. A püspök 15 éves győri főpásztorkodása alatt negyven kanonokkal ismerkedett meg közelebbről. Ha egyenkint állítjuk őket magunk elé, látjuk, hogy egy-kettő kivételével érdemes és tiszteletreméltói férfiak mindnyájan Draskovich győri kanonokjai, akik közül 1635. november 6-án történt püspöki székfoglalásakor tizenhármán fogadták és temetésekor már csak ketten voltak tagjai a káptalannak. A tizenhárom kanonok közül kettő püspök(i méltóságban volt. A halálozás, előléptetés vagy elköltözés folytán megüresedett helyeket 27 új emberrel töltötte be. Választását nem mondhatjuk mindig a legszerencsésebbnek. Igaz, nem is kereste a kitüntetésre legméltóbb papokat, hanem érthető és menthető módon azokat, akik segítségére lehetnek a káptalani ellenkezés letörésében. Meg kell vallanunk, hogy így