Gálos Rezső szerk.: Győri Szemle 8. évfolyam, 1937.
4-6. szám - Lovas Elemér: A győrvidéki régészeti kutatás és gyűjtés története. II., befejező közlemény
tudásunk hiányait, állandó érintkezést létesítettünk a múzeumunk anyagának feldolgozására hajlandó szakemberekkel. Korlátozás nélkül bocsátottuk gyűjteményünk darabjait olyan szakemberek rendelkezésérc, akiknek munkásságát komolynak ismertük. 1929-ben pedig a főapát úr ő méltósága érintkezésbe lépett az ösztöndíj-tanácson keresztül a vallás- és közoktatásügyi minisztériummal, hogy tanulmányaim kiegészítésére Rómába mehessek. Különböző nehézségek legyőzése után elsőízben 1930 májusának elején jutottam el Rómába. Tanulmányutam ez alkalommal három hónapra terjedt és a minisztériumtól is jóváhagyott célja a győri régészeti anyag feldolgozásához szükséges ismeretek megszerzése, pontosabb körvonalazással epigrafikus tanulmány volt. Az első tanulmányút rövidségére való tekintettel a következő, 1930—31. iskolai évre is megfolyamodtam és megkaptam az állami ösztöndíjat. Hogy munkám eredményesebb lehessen, Szauter Ferenc polgármester úr a Bálint Mihály-féle alapítványi ház jövedelméből ezer pengős tanulmányi segélyt utalt ki számomra. Egyben felkért, hogy tanulmányú 'am befejezése után a múzeum elhelyezése és rendezése tárgyában előterjesztést és javaslatot tegyek. 25 ) .Második római tanulmányutam célja a város által elém tűzött feladattal bővült. Feladatomnak igyekeztem megfelelni. A római múzeumokon kivül megfigyeltem a nápolyi, palermói és siracusai nemzeti múzeumokat is. Hazatérésem után 1931. szept. 12-én tettem meg előterjesztésemet a múzeum ügyében. Az ideális megoldást tartottam szem előtt, mert még azon esetben is tájékoztatóul szolgálhatott, ha a város gazdasági helyzete más megoldást parancsol. Itt csak azt említem, hogy a kultúrházzal szemben múzeum létesítése mellett foglaltam állást. Csak a régiségtár, képtár és könyvtár egy épületben való elhelyezését találtam helyesnek. Másrészt az épületet sz ibad téren állónak, és csakis múzeumi célokra tervezettnek tudtam elképzelni. Magánházat sohasem lehet múzeummá átalakítani úgy, hogy igazi rendeltetésének és a jogos igényeknek megfelelhessen. A gazdasági nehézségek okozta gondok megkerülhetők lettek volna azáltal, hogy olyan épületet terveztetünk, amelynek egyelőre csak földszinti része készül el. A helyiségekre vonatkozó igényt, valamint a berendezés kérdését is érintettem. Végül a gyűjtőmunka szervezését és egy múzeumegylet létesítésével minden erő összefogását hangsúlyoztam. Javaslatom ebben a formájában tárgyalásra sohasem került. A tárgyalások középpontja a Bálint Mihály-féle alapítványi épület lett, egy magánházból átépített, mozgófényképüzemet, illetve színházat is magában foglaló épület. Végül még a múzeumra vonatkozó tervekből szükségesnek tartom annak közlését, hogy hat kötetre terjedően gon2S ) 12312/1930. sz.
