Gálos Rezső szerk.: Győri Szemle 8. évfolyam, 1937.

1-3. szám - Jenei Ferenc: A középkori magyar irodalmi műveltség nyomai Győrött

A város anyagi helyzetét segítő kereskedelem hanyatlása mellett, a másik támogató, a püspökség sem tud segítségül lenni. A 14. század győri püspökei nem voltak alkalmasak arra, hogy hanyatlását megállítva, emelkedését segítsék. Néha ugyan egy-egy királyi találkozó, vagy valamely fontos diplomáciai tárgyalás a városra irányítja a figyelmet, de maradandó eredménye ezeknek sincsen. Csak a 15. század közepén jut ismét történelmi szerephez. Erzsébet királyné, Albert özvegye, Ulászló király elől Győrré menekül, de a vár annyira leromlott állapotban van, hogy a királyné kénytelen tovább utazni, elrendeli azonban a vár megerősítését, amit a cseh zsoldos védősereg Giskra, majd Czilley Ulrik parancsnoksága alatt végre is hajt, oly eredménnyel, hogy Hunyady János serege sem tudja a várat bevenni. Amikor Erzsébet királyné és I. Ulászló király Caesarini Julian bíboros pápai követ közbejöttével Győrött békét kötnek, a város a királyné birtokában marad, aki elzálogosítja és a zálogból III. Frigyes német császár váltja ki. Az a hat év, amig a város Frigyes császár katonái kezén van, a város teljes romlását hozza. Végre Széchy Ágoston püspök 1447-ben 3000 aranyért visszaváltja és az egykori kiváltságos királyi város a püspök tulajdonába kerül. A királyok ugyan 1455-ben és 1464-ben Győr szabadalmait ismételten megerősítették, ám királyi város jellegét elvesztve, az egykori nagyra hivatott kereskedő-város annyira visszafejlődött, hogy Bonfini róla már, mint földmivelő jellegű városról emlékezik meg. A város anyagi jólétének hanyatlása nem csökkentette azonban azt a szerepet, melyet a magyar kultúra életében magának kivívott. Igaz, a 14. és 15. század folyamán Győr nem adott a magyar irodalmi műveltségnek kiemelkedő irócgyéniséget, de a névtelen munkások egy percre meg nem állva folytatták azt a munkát, melyet árpádkori elődeik magukra vállaltak. A püspökség és a székeskáptalan, valamint a Győrött élő szerzetesek munkája ma már elvész a messzi századok homályában, de kutató utunk szűkszavú eredményei arról beszélnek, hog}

7 az irodalmi műveltség munkásai a nehéz időkben is teljesítették kötelességüket. Természetesen ebben a két században a kultúra itt is egyházi jellegű volt. Az Árpád-korral szemben a fejlődés ott mutatkozik, hogy ez a kultúra egyre több embernek birtoka lesz és mindig több lesz azoknak a száma, akik részesei lehetnek a kor legmagasabb, egyetemi műveltségének is. A székeskáptalan tagjainak jegyzékét vizsgálva, a 14. század végétől kezdve ismételten találunk adatokat a kanonokok magasabb, egyetemi végzettségéről. A prágai, bécsi, padovai, bolognai, párizsi és krakkói egyetemek tanulóinak jegyzékeiben 1376-tól kezdve mind gyakrabban találjuk a keresztnevek mellett a de Jaurino és a Jaurinensis megjelölést bizonyítva azt, hogy a győriek szívesen keresték a külföldi egyetemeken a tudás for-