Gálos Rezső szerk.: Győri Szemle 8. évfolyam, 1937.
9-10. szám - Gálos Rezső: Széljegyzetek Vörösmarty két ifjúkori alkotásához
repelnek viliik: a lenti darabra nem találtam rá munkái között. 17 a) Vörösmarty azonban Kádár jegyzéke szerint láthatott egy ilyen c. darabot. Igazi ihletforrása persze Majláth regéje volt. Artner Teréz is, Köffinger János Pál is versben, sőt váltakozó ritmusú versekben dolgozták föl a regét, mint utánuk Vörösmarty is, aki előtt immár — az ál-Kotzebue drámán kivül — három vilii-mese volt, s ezek mind egymástól függetlenül alkották a hagyomány köré a történetkét. — Tolnainak is, Kunezenak is az a véleménye, hogy Vörösmarty csak Mailáth regéjére támaszkodott. Egy pontban csakugyan közelebb áll Majláth prózai elbeszéléséhez, mint a két költeményhez: ő is történeti színezettel fösti alá a regét, és pedig — mint Majláth is — Kisfaludy Sándor rege világának, Vörösmarty pontosabban a Cso&ímcnak szellemében. Majláthnál találta azt is, hogy a szerelmes hős, Zalán a viliik tánca közben Emelka csókjától hal meg s Majláth vilii-regéjéből való az az eszme is, 18 ) hogy a viliik nem rosszindulatból, hanem a hűség jutalmául ragadják el a vőlegényt. Valójában nem Majláthnál, hanem Kisfaludy képmagyarázatában van, hogy a boldog pár »a' hívség szárnyaina költözik szebb létbe: Vörösmartynál is »az erős hűségnek mennyei szárnyána hal meg. Kétségtelen azonban, hogy Vörösmarty az »osforrast«, Artner költeményét is ösmerte. Artner Teréz is, Köffinger is, verses elbeszélésben dolgozták föl a regét; meséjükben is megmaradnak a néphagyománynál. Költeményeik tót parasztok között játszódnak le, Köffinger a vőlegény és menyasszony elválását a katonafogdosáshoz kapcsolja. E népies elemekkel a két vers kevésbbé romantikus, de sokkal valóbbszerű, s különösen Artneré az. Artnernál már dereng az erdőben (»jetzt dämmerts durch den Wald herein«) Vörösmartynál is a Komor erdőnek ritkul már éji sötéle, mikor amott ... Jetzt im Herübersteigen Erblick' ich ach, mit Einem Mahl Der bleichen Willi Reig?n — Vörösmartynál is váratlanul tárul a hős elébe a kép: a viliik most lejtnek, most tűnnek elő a barna homályból. . . De még fontosabb, hogy megtalálta itt a viliik énekét is, hasonló ritmussal: Es kreiset gewaltig — im Wirbel der Wind, Das Wasser, das dreht sich — im Strudel geschwind ... 17 ») Nem tud ilyen darabjáról a legteljesebb Kotzebue-életrajz sem: Rabany, Kotzebue, sa vie et son temps, ses oeuvres dramatiques. Paris, 1893. 18 ) V. ö. Kuncze id. értekezését, 51. 1.
