Gálos Rezső szerk.: Győri Szemle 8. évfolyam, 1937.

7-8. szám - ADATTÁR - Jankó László: Egy újabb győri ötvös mester a 17. századból

33. Ha kinek nem tettzik? gyönge és: ártatlan? Ki a' durczás Pörhöz éppen nem szokatlan : Ki nem gondoll vele ha ki álhatatlan! lehet személlyednél még kedves az ollyan. 34. De az ki tégedet mint én úgy ismerne.' Ha egyszer távoznék soha meg nem térne! Gyors csalárdságoddall mert vélek nem érne Nyugodalmas szíveli: illyent ki szeretne! Gálos Rezső. Egy újabb győri ötvösmester a 17. századból. Nem egyszer halljuk, hogy Győr német város volt, s csak utóbb magyarosodott meg, a kiegyezés után. Ez állítás abba a hibába e ik, hogy felszínesen csupán a mult század első felét tekinti, (bár akkor sem volt német egészében!) s nem veszi figyelembe, hogy milyen lakossága volt régebben, századok óta. Kétségtelen, hogy — különösen az iparosok közt — sok volt a német származású már a 18. században ; inkább III. Károly utolsó évei és Mária Terézia uralkodásától kezdve, mikor a Neo-Civesek közt bizony elég gyakran találkozunk Ausztriából, Sziléziából, Bajorországból, Württembergből, sőt Poroszországból idehonosodott iparosokkal. (Wienből, vagy Bohémiából leginkább architectorok, Macedóniából, Törökországból meg főképen mercatorok, negotialorok jöttek hozzánk.) Azonban ha bepillantunk a 17. század iparosainak, így épen az ötvösmestereknek névsorába, azt látjuk, hogy majd mind csupa magyar, mégpedig jó magyar nevekkel találkozunk. Még inkább akad egy-két horvát név közöttük, mint német, bárha abban az időben — már a várőrség révén is — nem nehéz a németekkel keveredés. A Suburbhim (Újváros) pedig méginkább megőrizte a város magyarságát. Az ötvösök között a német nevű Puchner Sámuelről tudjuk, hogy kimondottan regiment-alattvaló volt, bár a céhnek is tagja lett. És többször találkozunk a győri ötvösök jegyzőkönyvében egy bizonyos német ötvös megjelöléssel is, kinek még a nevét sem találjuk, mert mint a céhen kívülállót magukhoz valónak sem tekintették. Büntették is azokat a legényeket, kik — talán pillanatnyilag munka hiányában — az ilyen német ötvöshöz állottak munkára! Anno Domini 1666 10 Sbris alázatos könyörgéssel áll pl. a céh elé Mészáros Benedek Mester, mert fölszabadulása után »kontar némethez ment munkalodni«. —

: 1675-ben pedig Kálóczi János Mestert vonja kérdőre a győri ötvöscéh, mert »Cehes helen tanult Mester legeniel kontárhoz ment munkát kerni« és 1677-ben Visky István legénye: Bodor Márton Mester áll a céh előtt, mert »az Nemet hímprer ötuösnel munkálkodót v., 1678-ban pedig Balázs Mester kerül a céh elé. mert y>'az Nemet E f nősnél « dolgozott. I 1