Gálos Rezső szerk.: Győri Szemle 8. évfolyam, 1937.
7-8. szám - Bánkúty Ernő: Endrődi Sándor kiadatlan levelei és költeményei. I. közl.
vitte magával. A fővárosban maradt Endrődi állás után nézett s főmunkatársa lett a Szépirodalmi Közlönynek. Ennek érdekében ír is M.-nak, de ez a levél első mondatával elárulja, hogy nem első a sorozatban. Megelőzték mások, de ezeket még nem őrizte meg a fiatal mezei jogász, illetve ujságirótárs, ki részint egy pécsi ügyvéd irodájában, részint a Pécs-Baranyai Lapok szerkesztőségében dolgozgatott. így a levélsorozat kezdetében csonka. Időnkint szünetelt is a levelezés, úgyhogy öt csoportba sorolható az egész: I. 1870—74-ig (1—5, benne a 4a = 6 1.), II. 1882-1893 (6-51 = 46 1.), III. 1899—1913 (52—127 = 76 1; ebben a 112. M. feleségének szól), IV. 19151916 (128—135 = 8), V. 1919. a 136-ik. A 137-ik Endrődi imv sodik feleségének egyetlen levele. A leghosszabb az 1. és 2. csoport között mutatkozó nyolc évre terjedő szünet s ezért megokolásra szorul. Azért támadt, mert ezalatt — hogy a költő szavaival éljek — »az őrült álomból — gyönyörű valóság lett«. 10 ) Endrődi megnősült. Talán a nagyobb hatalom, a szerelem elől kellett meghátrálnia a barátságnak? Éppenséggel nem. Nem volt szükség levelezésre, hisz a » szerelem viharában száguldó 11 ) és vergődő « költő ez időben sokszor kikötött Győrött, hol imádott ja hetekig tartózkodott legközelebbi győri rokonainál, Kautz Gyuláéknál. A személyes érintkezés feleslegessé tett minden mást. A költő azonban sokáig hiába járt ide is, Balatonfüredre is, a füredi fürdőigazgató, »a bácsi « unokahugához. A leány csak hitegette, mert másba volt szerelmes, ez a más: Soldos Sándor szolgabíró viszont őt hitegette. így a Tücsökdalok poétája »a szivéből szakadt dalokkal « mit sem ért el, mert » éppen, akinek szóltak, e dalokra mit sem adott«. 12 ) A Titkon követem c. kézírásában megmaradt ilyen dala, mely vágyát, a barna leányka bírását s ennek reménytelenségét, sőt szomorú következményét: szive megszakadását fejezi ki, ez időben kerülhetett M.-hoz, aki azt híven megőrizte, mint a költő egyetlen sze,relmes versét, amely birtokába jutott. Csak hét év után talált meghallgatásra a költő, aki a Dalok csatájában 13 ) ekkor már » csatázott « dalainak tulajdonítja a sikert. — A második szünet azért állhatott elő, mert mint a képviselőház naplószerkcsztőjének, új hivatási körébe kellett beledolgoznia magát s ebben az időben jelenteti meg a Dalok könyvét Heinétől (1893), a Kuruc nótákat (1897), melyekhez nagy forrás- és nyelvtanulmányokra volt szüksége. S ekkor szedi össze eddigi költői termését és újból megrostálva, de meg is tetézve Öszszegyüjtött költemények cimmel 1898-ban négy kötetben kiadja. — Az utolsó csoportok között lévő csekély megszakítás magyarázatát a háborút megelőző vészterhes és a háború alatti és utáni viharos időkben, valamint Endrődi romlásnak induló, sőt leromlott egészségi állapotában kereshetjük. A levelek zömét természetesen élete leghosszabb tartózkodási helyéről, a fővárosból irta: eleinte még a régi Pestről
