Gálos Rezső szerk.: Győri Szemle 8. évfolyam, 1937.
7-8. szám - Bánkúty Ernő: Endrődi Sándor kiadatlan levelei és költeményei. I. közl.
Endrődi Sándor kiadatlan levelei és költeményei. — Első közlemény. — Az 1919. év valamelyik szomorú, borongós, júliusi délutánján a haza szomorú sorsán aggódó és kesergő egyik győri sporttalsaság csónakházának telepén megjelent a sportegylet tisztes, ősz elnöke. Az ellenforradalmiságáról közismert öreg úr egy nála gyanút nem keltő, vörös szattyánbőrbe kötött kötetkét húzva elő zsebéből, magasra emelt kézzel meglobogtatta az őt szeretettel üdvözlő sporttársai eiőtt és így szólt: » Bajtársak! Ma kuruckodni fogunk. Elhoztam nektek a mi régi sporttársunknak, csónakházunk gyakori kedves vendégének, Endrődi Sándornak Kuruc nótáit. a S azután olvasgatni kezdte a meleg ajánlással ellátott kötetke telített magyarságú gyöngyeit s velük az előbb még reményevesztett kis csapat tagjait nemcsak bizakodókká tette, hanem hazafiságuk szunynyadó tüzét is fölszította, úgyhogy valóságos ellenforradalmi hangulat hatalmasodott el rajtuk. A kurucversek osztrákgyülölete a proletárdiktatúra elleni gyűlöletet váltotta ki belőlük, különösen akkor, amikor a költőnek egy épp akkor: 1919. júl. 17-én irónnal írt levelének 1 ) felolvasásából tudomást szereztek arról, mily kíméletlenül, sőt durván jártak el a már régóta betegeskedő költővel a fővárosi kommunisták: házkutatást tartottak rózsadombi otthonában, ezt teljesen feldúlták, még dolgozószobájából is kitették, sőt íróasztalától is megfosztották. Régi, az iskola padjain kötött meghitt barátságuk sok érdekes emlékének felújítása és közvetlen előadása nyomán a jóbarát azt is elárulta, hogy a költőtől kapott nagyszámú levelet és több kiadatlan versének kéziratát gondosan megőrizte az utókor számára. Mint e kis lelkes sportcsapat tagja, már ekkor elhatároztam, hogy e kéziratokat megszerzem. Hamarosan előterjesztett kérésemre Ígéretet is kaptam szíves átengedésükre a Győri Csónakázó Egylet elnökétől, felsőpulyai dr. Mihálkovics Tivadar kir. közjegyző úrtól. De az időpont kitolódott, mert egyrészt az akkori idők nem voltak alkalmasak ez elrejtett értékek előkutatására, másrészt a nehéz kórral vívódó, amúgy is érzékeny költőt nem volt illő a legkisebb izgalomnak is kitenni, így csak a költő 1920. nov. 7-én bekövetkezett halála után kaptam meg őket. De nemcsak ezt a kéziratcsomót engedte át szíves készséggel a volt iskolatárs és jó barát, hanem
