Gálos Rezső szerk.: Győri Szemle 8. évfolyam, 1937.

4-6. szám - ADATTÁR - Gálos Rezső: Báró Orczy Lőrinc és gróf Fekete János

Ha Isten engedi éltemet épségben, Az ősszel meglátlak keseredett Bétsben, Egy tarisznya verset viszek majd elődben Válogathatsz benne, mini Tói a' kört vében. Meg bolsass azomba a' tréfás Levélről, Tudod, a' Poéta folyton meg részegül, Néha a' Pennája 's az esze meg hevül, Te se tulajdonítsd ezt tehát vétekül. A költeményre Fekete egy későbbi, Mázsámnak c. költeményéljen is céloz: Ortzy Gyöngyösinek, tudod, madarára Hitt vala Benitzky régűlt zsoltárjára: De Hazámtól akkor távozván lakásom, Tsak késűbbre haladt volt Magyarúlásom. Öli melly nagy fájdalmam! midőn Lőrinlzemre Emlékezem, feddő, kedves Vezéremre. Betsűlte Hazája, bár későn, érdemét, 'S az Udvar is végre reá veié szeméi. De hogy ne használjon jeles Vitézsége, Korán Táborzásból mások irigysége Öt et is ki marta, mint Isok más bajnokot, Kinek Magyar Lelke mászkálni nem szokott. Meg térvén hónnyába kardjai fel függeszté 'S szép tudományokra nagy eszét gerjeszté. Még mikor Voltérnek írott panaszait Veled fordíttatta szép verèelt sorait, Már meg jövendölte hogy Parnassusra hágsz \S Életed voltában az ő nyomára vágsz, ő volt ki légedet magyarul írásra Gerjesztő példával bírt 's a' frantz hagyásra, Kegyessen ítélvén első Munkáidról, Gyenge tanítással térít hibáidról. A dőlt betűkkel szedett két részlethez Fekete a következő jegyzetekel írta: 1, »Generalis B. Ortzy a' Palatinalis Regementhek Obeirstere lévén, egy táborozás után Generálissá lett, 's azután nem tétetett szolgálatba.« (Katonai pályája tudvalevőleg 1764-ben, a hubertsburgi békével éri véget. V. ö. Császár, Orczy Lőrinc. IK. 1916. 104. 1.) — 2. »B. Ortzy Lőrintz Voltérnak egy Levelet írt, melyben panaszolkodott, hogy a' Magyarokról nem szólt, 's azt én fordítottam Frantziára. Hová lett, nem tudom.« (Gr. Fekete János költeményes munkái. Keszthelyi hercegi könyvtár, II. 465. sz. 71—73. 1.)