Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Adattár - Gálos Rezső: Amade László kiadatlan versei II.

koelí ennec a' fadgya; vond el rola uram, lám nints ember a' ki) rávigyázna. Hozz mást néki; szintén az Ursinus háza táján termettet hozz. Ihon hozzác; hiszem nézi; menne hisze" néki; bolsásd néki már, vond hátra, nem jó helyen szopja. Talus, talus; vess kalafintot az orrára edgy kevéssé. Noszsza most bolsásd. Bezzeg sebessen megyén néki; hizic hiszem; noszsza boendoe; lelic hiszem: semmi Tatár dobotska nem érne a' boendoejével ; ugya

n hoempoelyoeg mint valami mátz, dinnye.« (1. 2.) Itt csakis iszen jelentésű a [hiszem, mint a következő Czuczor— Fogarasi: Szótár idézte példában is: » Várad! nagy kárt tessz mind ez országnak Hogy véget nem vetsz az sok vakságnak! Csak zabol pállaszsz az nagy érczlónak: Hiszem az [stent állíllod vaknak!« (Thaly Kálmán: Régi magyar vitézi énekek. I. 31.) Balassa József is a hiszen szavunkat a hiszem-böl származódnak véli, amint a lám szavunk a látoin-ból rövidült meg. Fenti példák az iszen értelmével összevetve, úgy vélem, kirekesztik annak a lehetőségét, kirekeszti azt Móricz Zsigmond már fentebb idézelt helyű alábbi szövegtöredéke is: »Nosza kapta magát (a debreceni csordás) s hatalmas jóreggell fújt ki neki, iszen trombitás: volt ő a bakáéknál.« Ezzel kapcsolatban a Halotti Beszédben a harmadik isa után következő »es« szóról is meg kell jegyeznünk, hogy annak olvasata nem és, hanem is, amint a régiségben és a nyelvjárásokban is, egyebütt is előadódik. »Es mim igg einher« annyi mini: Ts nem egy ember« azaz »egy ember sem«. A Halotti Beszéd, első magyar szónoki fogalmazásunk, drága nemzeti ereklyénk evvel a megismeréssel értelmünkhöz és szívünkhöz közelebb jut, érthetőbbé, magyarabbá válik, ballgassuk csak meg mai átírásban: Lát játok feleim szemetekkel, mik vagyunk. Iszen por és hamu vagyunk! — De monda néki, mért ne ennék: Iszen. amely napon ennél a gyümölcsből, halát nak halálával halsz — Kik azok:' Mi vagyunk, ahogy ti is látjátok szemetekkel. Iszen egg ember sem múlhatja ezt a vermet, iszen mind ahhoz járók vagyunk. Gatterer (Galgóczg) Ferenc. Amade László kiadatlan versei. — Második, befejező közlemény. — IV. (Rezg János.) 1° Mint mikor az Hattyú végső elestében, Möeander posvánnya gyászos szigetlyében, Először utolsót éneköl éltében és azzal a' Lelkét ki addgya testében,