Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Adattár - Galgóczy (Gatterer) Ferenc: A Halotti Beszéd „ysa” szavának megfejtése

gömörmegyei Boldvát jelöli meg, amelyre már Batthyányi és Horvát István is rámutatott egy évszázaddal ezelőtt, a kódex egy krónikái adata alapján, amely a holdvai kolostor leégését jegyzi fel. Viszont ez a megállapítás nem befolyásolhatja, éppen a fentebb Írottak alapján okfejtésünk eredményét, kedvezőtlenül. A Halotti Beszéd írója nyilvánvalókig az előzően ismerLelett kiejtési módban használta az isze szót, lehet, hogy orrhanggal, lehet, hogy nem azzal, — az etimológia és a mai népnyelv sok példája legalább is arra muLaL, hogy a szónak a végén eredetileg nem volt »n« s az csak később, Lalán ellentétes példák visszás alkalmazásával került hozzá. Kétségtelennek látszik a fenti okfejtés alapján, hogy az ysa a mai iszen, illetőleg hiszen szavunkkal teljesen azonos ősmagyar azaz előmagyar szónak bizonyul. Eredele pedig az osztják izi (olvas iszi) »bizony« s a vogul ossa (olvasd osbzä), »hogyne, persze, természetesem szavakkal közös eredetű s teljesen megfelel a latin nimirum-: »igen is, minden esetre, kétségkívül, bizonyára, tagadhatatlanul, természetesem és enim-nek is: »mert, ugyanis, valójában*, továbbá a .sa/?í-nak: »valoban«, amivel a Nyelvtörténeti Szótár teszi egyenlővé, és végül a német »doch, fürwahr« és »ja<-nak. Hunfalvy Pálnak Az északi osztják nyelv szótárában, az izi szóra adott szövegidézeteibe kitűnően behelyettesíthető a bizony szó helyébe az iszen. Pl. a' szolgának bizony elég, ő ura féle ha lett — rossz fa jó gyümölcsöt bizony nem terem. A szót nagyrészben felismerhetetlenné tette az, hogy a 16. és 17. század óla a hiszem (gondolom, vélem, gyanítom, tartom) igealakkal vegyítették tévesen össze. Zolnai Gyula szerint is »Gj'akran valóságos tőmondatok válnak puszla határozói elemmé vagy kötőszóvá.. . Egyikük pláne, a szintén egész tőmondatot tevő hiszem szó egyetlen hanggá, puszta sziszé kopói l ajkainkon.« (Nyelvtud. Közlemények. XXIII. 152.) Pedig a hiszem s az iszen eredetileg nem tartozhattak össze. A Nyelvtörténeti Szótár együttesen felsorolt példái közül az Érdykodexben előforduló: »IIa embert zabád ákarattyara hadna, soha hyzem senky nem idwoezwlhetne« (510.) mondatban a hiszem szó helyett jól megállnak a gondolom, vélem, gyanítom, tartom < igék is. De már a Keresztúri Páltól vett idézetben nem. Ezt bővebben idézzük, mert többszörösen fordul elő benne a szavunk s kitűnő igazolási ad. Keresztúri az 1611-ben Nagyváradon kinyomtatott Fet'tsoerduelt Keresztyén cimű hitvitázó művében az előző Csecsemő Keresztyen nevű könyvére Pozsonyban megjeleni jezsuita polemikus irattal száll gúnyosan harcba: »Mindeneknec előtle írásomra való feleletit igy kezdi: (A' kezdet jó.) Szereled? Lám azt mondod, hogy Hejdelberga táján noel, és hizlalt lehenec toelgyéboel fejléc ezt a' tejet; jó mindazáltal? Szereted mindazáltal? Mi tsodás lehenec teremnec vala hát Hejdelberga táján ez eloett? jók-é? noszsza hát szeressed; noszsza szopjad; hiszem szopja; ne bánts, hadd szopja; hiszem szereti; hiszem mohon eséc néki; bezzeg jó! lakjál! e' volna ám a' lakás! Hiszem Izamtzogja; hiszem meg-horpaszodéc a' nagy lellyes tehén; el-