Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Adattár - Galgóczy (Gatterer) Ferenc: A Halotti Beszéd „ysa” szavának megfejtése

ADATTÁR. A Halotti Beszéd „vsa" szavának megfejtése. Legrégibb összefüggő nyelvemlékünknek, a Halotti Beszednék, amely Karácsonyi János megállapítása szerint (Hol írták a Halotti Beszédet? Magyar Nyelv. XXI. 221. 1.) a 13. század fordulóján Íródott, egy szava mind értelmében, mind alakjában mindmáig megfejtetlen, noha Révai Miklós 1803-iki első magyarázatai óta a nyelvemlékkel már egész irodalom foglalkozott. Ez a szó a Halotti Beszédben négyszer van meg, háromszor »ysa« és egyszer »isa« alakban. A szövegrészek, amelyekben a szó előfordul, a Szinnyei József megadta valószínű olvasásban a következők: „Látjátok, feleim szümtükkel, mik vogymuk ! Isá (ísá) pur és -/omuü vogymuk!" — „Gye mundóa neki (néki), mérëtt nüm ënëik: Isa, ki nopun ejndül oz gyimilcstü^l (tűi), hálálnék háláláál holsz.* — „Kik ozuk ? MiÜ vogymuk, hogy és tiíí látjátuk szümtükkel. Isa és nüm iggy ember múl^otja ez fëz) vermut; isá, mënd oz/uz járo!í vogymuk." A szó magyarázatával sokan foglalkoztak, elsőnek Révai Miklós. aki a szó eredetének három lehetőségét is említi. Az első szerint, minthogy a szöveg értelméből a jelentése biz, bizony, bizonyosan, ennek az észt nyelvű vissist »gewiss, wahr« s a lapp nyelvű vissast »certo« felel meg. De minthogy a szót isa olvasatának véli, héber eredetre gondol. A harmadik szerint az Isa helynévvel hozható kapcsolatba s ez esetben /zsd nak gondolja olvashatni. Az isa szó, amint előadja, egyértelmű volt ezzel: igaz, derék; az ysa értelme pedig ez esetben is: »vere, profecto«; » valóban, igazán, bizonyara«. (Antiquitates. 28. 29. §§., 1803.) — Szinnyei József azonban kimutatta, hogy az észt vissist s a lapp vissast. a finn vissi »certus, fidus, verax, probus; gewiss, sicher, zuverlässig* szóval együtt mindhárman kölcsönvételek a svédből (viss) s így az ysá-val nem hozhatók kapcsolatba. (Nyelvlud. Közlemények. XV. 248. 1. 1870.) Hunfcdvy Pál északi-osztják szótárában az izi »bizony« szó után zárójelben megjegyzi, hogy a régi magyar isa. (U. o. XI., 1875.) — Imre Sándor — Korda Imre szerint (M. Nyelvőr. XVI. 175.) — az isten, eskü szavak töveivel hozza kapcsolatba, nem tudom, hol és minő magyará állal. — Simonyi Zsigmond eleinte pasztán a szöveg értelméből következtéivé, a »inert« s a »hogy« szavakkal mondja egyérlelműnek, később a »bizony« értelmet tulajdonítja neki. — Korda Imre » vaktában lámadó ötlenkent« felveti az isza olvasat kapcsán, hogy a szó