Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Adattár - Gálos Rezső: Amade László kiadatlan versei I.

42. A' midőn először: tőled ell búcsúztam! Noha: az méregben egész torkig úsztam! édes szavaidra vérben s úgy unszoltam magam erőtlenüll; így még sem változtam. 43. De! most ell halgatom: akkor mit fogadtál? Mennyi sok ajánlást pötsétt alatt adtál? Bánom: kérkedésben ! hogy meg nem szakadtál Midőn illyen szókra álnokull fakadláll. 44. Ha? elmémbe tűnik eskü vésed képe? Bár akkoris nem volt egyébb hanem: epe. Mintsem Csallóközben hidgyed! annyi kepe! Egy ló sem érné bé véle: bár vén czepe. 45. Midőn ketten voltunk; egy házban; örültem! titkajd ki veszem: szíved: úgy kerültem! Sok újjúlásokra hidgyed! föl derültem! Néha öbleidben ell is szenderültem: lu'. De! az öröm után hamar ájulásra! Fakadtam! Phöenixell soha újjúlásra! Sőt: ki sem mondhatom! mennyi kárvallásra! Szivem ell prédáltam sok harátsolásra ! 47. Nem lesz már énnékem kivánatos napom ! homályban bé borult szomorú istápom! Haszontalan nékem életet kívánnom! Az halál löviben mikor köll állanom! 48. Úgyis régiül fogva: holt eleven voltam! Külsőképpen élvén: szivemben meg holtam! Noha álnokságot soha sem koholtam jaj! halál rabjává magam ell raboltam! 49. De: leszsz Isteneknél, hidgyed ezért bérem! boszszút hogy állanék rajtad, eőket kérem! Nehéz ugyan várny, de! áztat meg érem! Tőlök azt kivánnya érted omlott vérem! 50. Parantsolalidra voltam mindenkor kész! ha? bár! szándékidban voltáll egész széli vész! Csak arra hajultál: merre vitt bolond ész! Jaj ! mért ez világbúi illy személly ki nem vész ? i 51. Minden kínaimat az föllül haliadba! Végső bútsúzását midőn szolgád adta! hogy még jelt sem adtál; ez: szivem szaggadta! Verés sebeimet nagyobbra faggadta!