Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Valló István: Győr - kalmárváros - kultúrváros

Azt mondják, Győr kalmárváros. Csúfolódó kritika akar ez lenni, mintha c város polgársága minden nemeset, szépet és jót feláldozna a rideg üzleti szempontoknak. Vegyük el a csúfolódás és guny élét s a kalmár jelző csak megtisztelést, megbecsülést, polgári erényeket jelent. Jelenti a szorgalmas munkát, dolgos élniakarást és jóra való törekvést, jelenti a józan mérlegelést, a dolgoknak talán kissé hideg megfontolását, okos előrelátást, a szenvedélyes kilengésektől való tartózkodást. A győri kalmár — mondjuk, hogy ez a tipusa a győri polgárnak, mint az ángliusnak: John Bull — elsősorban üzletének és foglalkozásának él, keresni és boldogulni akar. Tanul és művelődik, érdeklik a világ dolgai s a közügyekben szívesen vesz részt, vállal áldozatos munkát is. Tud ideálokért, eszmékért lelkesedni is, de józan megfontoltsága visszatartja a szélsőséges, az exaltait kitörésektől. Tud elvekért, eszmékért dolgozni és harcolni, de azt ne kívánja senki a győri polgártól, hogy barrikádhős legyen. Azt hiszem nemcsak a véletlenen mult az, hanem Győr polgárságának józan gondolkodásán fordult meg, hogy itt a forradalom és ellenforradalom nagy elkeseredései józan — szinte azt mondhatnám meghitten családias — polgári keretben zajlottak le, a nélkül, hogy szélsőséges kilengések emberáldozatokat követeltek volna. A maga munkájának elvégzése mellett szívesen vesz részt a köznek a munkájában, akár a saját céhében, egyesületekben, vagy a számára legtágabb közületben, a város életében. Tipusa a győri polgárnak az az Ecker János, al<i mint vaskereskedő a város egyik legműveltebb polgára volt s a száz év előtti városi életnek nemcsak hangadója, hanem fáradhatatlan aktív munkása is, aki vizszabályozástól, gátépítésektől kezdve szegénygondozáson, hangversenyrendezéseken át színházpártoló egyesület alapításáig mindenben irányító, kezdeményező szerepet vitt. Szorgalmas munkájának anyagi eredményéből, ha magának megélhetést és jólétet biztosított, szívesen hoz áldozatokat a győri kalmár a köz érdekében is. De ez >a közérdek a maga lokálpatriotizmusán át szinte kivétel nélkül a hozzá közelebb fekvő helyi érdek. A győri polgár szimbóluma itt van a városház előcsarnokában, Bisinger Józsefet, a régi Győr gazdag üvegesmesterét állítva elénk, aki hatalmas vagyont hagyott erre a városra s ugyancsak a győri polgár áldozatkészségéről, de kultúraszeretetéről is beszél az új kultúrház és az ott elhelyezést nyerő Bálint Mihály-emléktábla. A győri kalmár mindig tanult és kiművelt ember volt, aki szerette a kultúrát, vele és benne élt. Győr művelődéstörténete a beszédes bizonyítékoknak sorozatával igazolja ezt. Itt épült az ország első kőszinháza, a magyar színészetet vá-