Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Sólyom Andor: A bírói lelkiismeretről

szövege határozhatja meg, amelyet a biró hivatásának megTcezdése előtt letenni köteles. Ezzel az esküvel a biró elsősorban azt fogadja meg, hogy »a törvényeket, törvényes szokásokat és rendeleteket megtartja «. Itt mindjárt egy érdekes problémával kerülünk szembe. Sokszor vitatott kérdése az irodalomnak: a törvény és biró közötti viszony. Amióta Aquinoi Szent Tamás »licet agere praeter verba legis «-e elhangzott, állandó harcban áll az a két iskola, amelyek egyike a jogbiztonság megóvásának érdekéből merített érveivel a szigorú törvényhez-kötöttségí, a másik! pedig az igazságos Ítélkezés minél nagyobb lehetőségét biztosító szabad törvénykezés mellett foglal állást. Ma már kétségtelen, hogy mindenütt a szabadabb birói felfogás felé haladunk, de azért a túlzástól itt is óvakodnunk kell. A biró esküt tesz arra, hogy a törvény szerint fog ítélni, a biró tehát sohasem ítélhet a törvény világos parancsa ellen. Egészen más az eset, amidőn a törvény betűjének] a törvény szelleme mond ellent és a biró meg van győződve »legislatorem aliud intendisse «, mert ez esetben a sohasem alaki, hanem mindig anyagi igazságot kereső biró a törvény betűjét alárendelheti a »ratio legis«-nek és ismét más eset az, midőn a törvény valamely előre nem látott eset jogi szabályozásáról egyáltalán nem gondoskodott — anji a rohamosan fejlődő élet által minduntalan felszínre hozott új jelenségek között nagyon gyakran előfordulhat — mert ilyenkor a biró minden erőltetett törvénymagyarázat helyett inkább hallgasson a svájci polgári törvénykönyv bevezető §-ának tanácsára, mely szerint »törvényes rendelkezés vagy szokásjog hiányában azon jogszabály szerint kell Ítélnie, melyet maga állítana fel, ha törvényhozó volna «. A mi törvényhozásunk egyébként megfelelő módon biztosította a szabadabb birói felfogást s meggyőződésem szerint csakis ezen az úton valósulhat meg Bülov szavainak értelme, hogy » nemcsak a törvény, hanem a törvény és biró együtt szolgáltatják a népnek az igazságot«. Az eskü további része a birói lelkiismeret legfontosabb parancsát, illetve a bírónak azt a kötelességét szabja meg, amely nélkül a birói hivatás el sem volna képzelhető. Ez a szigorú pártatlanság és teljes elfogulatlanság, amely tulajdonképen három elemre bontható. Az első az, hogy a törvény és a törvényt alkalmazó biró előtt mindenki egyenlő. Előkelő és pór, úr és szolga, gazdag és szegény, hatalmas és gyenge. A biró az előtte perlekedő felek között csak egy különbséget ismerhet: azt, hogy az egyiknek igaza van!, s a másiknak nincs. Ügy, amint senkit illetékes birájától elvonni nem lehet, a biró sem tagadhatja meg az igazság kiszolgáltatását senkitől, akit a törvény az ő birói imperiumának körébe utal.