Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Kuncz Jenő: Emlékezzünk Kautz Gusztávról

Kautz Gusztávnak a halálbüntetést elitélő szavai különben következőképpen hangzanak: »E büntetésnem, mint az igazságos alapot nélkülöző, az erkölcsiség elveivel homlokegyenest ellenkező, a büntetés céljai elérését több tekintetből lehetetlenítő, szükségtelen és ennélfogva is igazságtalan, a humanitás követelményeit sértő, a műveletlenség és lelki vadság sötét korából gyászos örökségképp' reánk maradt intézmény, eltörlendő; ezt követeli az emberiség, magának az államnak érdeke, a keresztény civilisatio és az igazság, melynek nevében e barbár eszköz annyi visszaélésekre használtatott.* (A m. b. j. és elj. tankönyve 124. oldal, 142. §.) Téredés volna azt hinni, hogy tudományos irodalmi munkássága csupán jogtudományt ölelt fel. Az 1874. évben az orvosok és természetvizsgálók győri nagy congressusa alkalmából Fehér Ipoly pannonhalmi bencés (később főapát) szerkesztésében megjelent a » Győr megye és város egyetemes leirasa« cimű vastag kötet. Ebben a II. rész négy fejezetében is találkozunk Kautz Gusztáv nevével! És pedig 1. Terület és igazgatás. Irta dr. Kautz Gusztáv. 2. Felsőbb és középtanodák. Irta dr. Kautz Gusztáv. 3. Kisebb könyvtárak. Irta dr. Kautz Gusztáv. 4. Zenészét. Irta Karvasy Kálmán és Kautz Gusztáv dr. Ehhez a — monográfiában megjelent - - cikkhez azt is hozzáfűzhetjük, hogy avatottabb tollú ós a győri zenei életet és értékeket jobban ismerőre nem is bízhatták, e cikk megírását. Kautz Gusztáv igen tevékeny és előkelő tagja volt a győri Ének- és Zeneegyletnek, amelyben igen szép bariton hangjával nagy sikereket aratott. Abban az időben (a mult század 60-as éveiben) ez az egylet nagyszabású és kiváló énektudást igénylő operákat is adott elő a volt győri színházban; ezek közül az egyikben — Ernaniban — Kautz Gusztáv énekelte Don Carlos, Spanyolhon királya szerepét; a székesegyházban évtizedeken át rendesen ő énekelte Jeremiás siralmait Nagypénteken; élénk részt vett az Ének- és Zeneegylet adminisztratív munkájában, mint annak évek során át választmányi tag/ia. Minden idegszála Győrhöz fűzte. Nemcsak a közéletben való tevékenykedés, a városi autonómia féltékeny Őrzése, polgártársainak minden igazságot tőle váró ragaszkodása kötötték őt szülővárosához, — hanem — és ez volt a főok — édesés immár nagyon öreg szüleinek rajongásig menő szeretete. Győrt nem akarta elhagyni; nem tudott megválni szeretteitől, mikor erre alkalom nyilt volna — még az egyetemi katedra kedvéért sem. Most csak ennyit Kautz Gusztávról, egész Győr Guszti bácsijáról; remélem — mint fentebb említettem — akad majd avatottabb toll, aki az ő egész közéleti tevékenységét és életfolyását mindenre kiterjedőleg, alaposabban és szakszerűen megörökíti. Kuncz Jenő.