Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Pfannl Jenő: A győri vár a középkorban II.

tovább akarjuk követni Győr várának fejlődését, úgy csupán nyugati analógiákra támaszkodhatunk. A 13. században a kényelemre való hajlam nyomul mindenekelőtt előtérbe. Végre is nem mindig volt háború, s az a fölfogás alakult ki, hogy a legerősebb vár sem ér sokat, ha nincs benne megfelelő számú védő. Ez a folyamat folytatódott a 14. században is. A városok különleges helyzete hozta magával, hogy mig a várlakók a teljes elzárkózottságra törekedtek, úgy a városok minden igyekezete arra irányult, hogy minél többen jöjjenek falaik közé, hogy a forgalom élénk legyen, az idegen kereskedők itt kirakják áruikat, az átvonulok pedig a helybeli iparosoknál és kereskedőknél szerezzék be szükségleteiket, vagyis minden törekvésük oda irányult, hogy polgáraik megtalálják megélhetésük és anyagi jólétük feltételeit. Az utakat is úgy vezették, hogy a forgalmat a városokon vezessék át s az idegent a város érintésére kényszerítsék. Igaz viszont az is, hogy a városok a védelem szempontjából a szorosan vett várakkal szemben annyival voltak jobb helyzetben, hogy a nagyobb számú lakosság a szükség esetében több védőt tudott kiállítani, a falakat és kapukat jobban tudták megszállni. (Essenwein.) 11. A városok békés lakosai nagy többségben általában hivatalnokok, kereskedők és iparosok voltak és az összlakosság sokféle szükségletének beszerzésére, a kereskedés lebonyolítására nagyobb térségre volt szükség. Ez volt a .piac (Markt, Platz, Ring) és rendesen a város közepén terült eL Itt folytak le a vásárok, itt jött össze a lakosság ünnepeken, innen figyelték a forgalmat, ez volt a nagyobb mulatságok helye s itt beszélték meg az általános érdekű nyilvános eseményeket. A városok fejlődése hozta magával, hogy a piactér a lakosság növekedtével lassan szűk lett s újabb piacokat kellett teremteni. Ezzel is a város bővült. Az újabb piacok az ott árusított főcikkekután kapták rendesen nevüket. (Búzapiac, Heu-Rossz-Markt etc.) (V. István 1271-ben a Győrött tartott szombati vásárok vámját a főispánnak rendeli.) A KáptalanGyőr piaca, vagyis a »közönseges piac«, a vár előtt feküdt, s valószínűleg a mai Széchenyi-tér helyén kell keresnünk. A »szombat piac« (Zombath pyac), melyet Szombatpiac-uteának is neveztek, a Káptalan-Győrből nyugat felé vezető széles és hosszú, de görbe irányú utca volt. Ujabb piaca volt Győrnek, a búzapiac (Buza piach) és valószínűleg a szombat-piac egy része volt. (Villányi. Győr vár és város 19 lap.) 12. Az így terjeszkedő város további védelméről is kellett gondoskodni. Az ujabb településeket földhányásokkal, palánksorokkal, árkokkal erősítették meg s ezeket, a »Vár alj át « szintén bevonták a város védelmi körzetébe. Győrött is ilyen lehetett a folyamat. A Káptalandombon állott a székes-