Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Lám Frigyes: A győri német színészet története a szabadságharc után

csak 20 ember volt jelen. Kár a szinházat a németeknek kiadnji. »Mar csupa emberbaráti szempontból kiindulva, sem volna szabad ilyet tenni, mert ha német is, de azért mégis ember.« Mi a következménye a német vállalkozásnak? Tengődés és baj. A színészek után sok kárvallott vendéglős, cipész, szabó sat. sír. »Bänkfelsängerek« rontják el az ízlést a nemzeti templomban. Győrött a német szinészet számára nincsen hely! — 24-én azt írja a Gy. K., hogy még mindig itt vannak a német színészek. Közönség nincs. Jobb sorsot nem is érdemel a társulat. Vígjátékban még hagyján, de az operetté-személyzet minden kritikán alul áll. A város sokkal jobbhoz van szokva. A Garaboncziás Diák (1884. ápr. 27. III. évf. 18. sz) furcsa falragasz-kuriózumot örökít meg. A szinház sarkán az egymásra ragasztott plakátok így szóltak: Theater der Kön. Freistadt Raab. Mit neuer glänzender Austattung. Samstag, den 26. April 18S4. Éljen BAROSS GÁBOR közmunka és közlekedési államtitkár s Győrváros képviselője ! Grosse Operett in 3 Akten. PERSONEN : ABONYl és SZÓBÉL A. KÉK CSILLAGHOZ;. PREISE DER PLÄTZE: 200,000 frt Promessen! Május 8-án olvassuk a Győri Közlönyben: »Ma szerencsét próbál a jó öreg Siege a Kotclusdiákka\

llb

) aztán még csak két előadás lesz, szombaton és vasárnap. Ha a koldusdiák nem hoz valamit a konyhára, akkor a koldus színészeknek kell szerencsét próbálni a világban. Sajnáljuk a német sógorokat, de nem tehetünk róla. Magyar színészeknek Stralsundban sem volna különb dolga. Ne jöjjenek a nyakunkra.« Már május 4-én is Pusztul a német szinészet cimmel hozott cikket. Ma lesz az utolsó előadás. »Sze') Millöcker operettje.