Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.
Lám Frigyes: A győri német színészet története a szabadságharc után
szezonja volt. Április 3-án kezdett játszani s szeptember 23-án tartotta utolsó előadását. 127 este játszóit, ezek közt nyolcszor magyarul. Összesen 151 darabot adott elő, ezekből 46 újdonság volt Sok bohózaton és divatos operetten kivül irodalmi értékű újdonságokat is hozott Sallmayer a színpadra s ápolta a klasszikusokat is. Színrekerültek: Redwitz: Ufte* Acosta (május 25.), Weilen József: Tristan und Isolde (május 27.), Maltitz: Fürst, Minister und Advokat (június 4. és 12.), Mosenthal: Sonnwendhot (június 26.), Goethe: Egmont (jälius 9.), Szigligeti Der Csdws (július 18.), Gutzkow: Das Urbild- des Tartuffe (aug. 7.), sat. Az operettekben Suppée mellett mindig nagyobb és nagyobb hely jut Offenbachnak. (Hochzeit bei Laternenschein, Die gestörte Brautnacht.) Június 20-án a társulat előadott egy helybeli bohózatot: Johann Spitzkopf oder, Der Zauberspiegel in Sziget h. Vendégekben nem volt hiány. Több este felléptek: C. Arthur pesti német színész, Eduard Holm, a bécsi Carl-Theater, Robert Löwe, a bécsi Josefstädter Theater, Hugo Müller, a berlini Victoria-Theater, Clara Schunke, a bécsi Treumann-Theater tagja sat. Az élelmes színigazgató tudta, mit kell tennie: az 1861. év hazafias hangulatának vizét is a maga malmára hajtotta: résztvett a hazafias mozgalmakban. — Május 22-én keresztelte el a városi közgyűlés az utcákat magyarosabb hangzású és hazafias nevekre. Az akkori idők legszebb utcája, az Űjutca a Deák Ferenc nevet nyerte, a Bécsi-utca Kazinczy Ferenc-utca lett. A Kreuzgasse, amelyben a Sallmayer által fe 1 újított Aréna áült, a Teleki László nevére lett büszke. A hazafias mozgalomból Sallmayer is ki akarta venni a maga részét. Használt vele az üzletének. Maltitz! darabját ellő akarta adatni a színlap feje szerint; »Zum Besten des Győrvidéki honvéd-segélyző-egylet« a 6. vértesezred zenekarának közreműködésével. A katonai parancsnokság letépette a már kiragasztott szinlapokat és lefoglaltatta a többieket. Üj szinlapokat kel r ett Sallmayernek gyorsan nyomatnia és ezekről hiányzott a katonai zenekar szereplése. A Győri Közlöny június 6. szóvá teszi ezt: »amilyen elismeréssel vagyunk a jószándéku színigazgató nemes tette irányában, épen olyan tapintatlannak tartjuk az illető parancsnokság ezen utólagos eljárását, mert bizony mondom néktek, ha bár ellenképen álljanak is a seregek a csatatéren egymással szemközt, csata után annak szerencsétlen áldozattak különbség nélkül ápolni és segélyezni nemcsak méltányos, de nemes is.« Sallmayer előadatta Birch— Pfeiffer Szapáry Péterjei, Friedrich Kaiser Nagy de Szent egy, der edle Ungar-ját. Tarka színlap ján még Shakespeare Makrancos hölgyét is nyújtotta (július 11.). Jälius 29-től aug. 5-ig pedig — felléptette Szuper magyar társulatát. Szuper társulata csupa hazafias és osztrákellenes darabot adott elő. (Szigligeti: Rákóczy Ferenc fogsága, Gaal Gyula: Wtágosvári gyásznapok, Bolond Miska: J(>pfelhauser e s családfa, Bus Vitéz: Frakk és cilinder pusztulása, Bálás Frigyes: Honvédhuszárok, Honfalvi: A szőnyi csata, Németh János: A veressipkás.) Ezek miatt nem a német színigazgatónak lett baja, de a
