Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.
Lám Frigyes: A győri német színészet története a szabadságharc után
1er azonban nem tágított, sőt még 400 frt anyagi támogatást is kért a várostól, ha a tanács azt akarja »dass das deutsche Element dort Wurzel fassen soll«, mert máskép nem jön. Ha mgkapja ézt a Zuchussï, novemberben már megnyitja a téli idényt. (Ezt írja okt 14-én.) Erre Lehner elutasította Millert. Milleren kivül folyamodtak még: Römer Móric bécsi igazgató, Sátorfy József, a bécsi josefstadtji szinház tagja, Mann Ferenc Rudolf eperjesi, Stein Feren mährisch—trübaui igazgatók és végre a nagykanizsai szinház direktora: Preising Ferenc is. Lehner javaslatára a tanács Römernek adja ki (nov. 3-án) a szinházat télire és ha a közönség meg lesz vele elégedve, akkor a jövő nyárra is. November 11-én Lehner. már sürgeti is Romért, hogy jöjjön már, mert a közönség mindennap érdeklődik, hogy mikor kezdődilk már a szini idény. Römernek azonban nem volt koncessziója (a magyar koronaországra?), folyamodnia kellett engedélyért a soproni Regie rangs-FXstrik£h2z t de — Lehner türelmetlenkedése ellenére — régóta üresen áll a szinház! Még társulatot sem tudott összehozni, ezért Lehner értesíti Preisinget, hogy hiába adta ki a város a szinházat Römernek, mert nem jött el. (Nov. 25.) Végre december 19. Lehner meg[írhatja Preisingnek, hogy Römer lemondott, átveheti a szinházat. De célszerű volna, ha csak farsang után jönne. Lehner azt hiszi, hogy Preising jó üzletet fog csinálni, mert a városnak szinte már egy év óta nincsen színtársulata. — December 12-én pedig Klischnigg Edének, a hires majomimitátornak is azt írja L2hner, hogy jöjjön minél hamarabb, mert a közönség már 3 / 4 év óta sóvárog bármi néven nevezendő előadások után. 30 ) Feltűnő is volt, hogy egy ilyen nagy városnak nincs szórakozása. A soproni kerület Ambrózy aláírással kérdést is intézett a megyefőnökséghez, hogy mért nem küldött 1854. második feléről színházi jelentést. A felelet igen rövid volt: 1854. második felében nem volt színtársulat Győrött. 3 !) 1855. januáriusában Lehner jelentést tesz a tanácsnak, hogy Preising Ferenccel megállapodott s az már be is kü die a fétévi tüzbiztosítási illetéket óvadékul. (33 frt 30 xr. C. M ) Javaslalára a város nem köt többé szerződést színigazgatókkal, mert ha a S (inigazgató és társulata nem tartják meg a szerződést, más jogorvoslata nincsen a városnak, mint hogy másnak adja kü a színházat, mig a szinigazgató kezében a kontraktussal, mindig jogorvoslást kereshet, felléphet a város ellen jogos igényekkel. »Ne adjunk tehát szerződést — mondja Lehner —, hanem egyszerű tudósítást a színigazgatónak, hogy megkapja a bizonyos időre a szinhazat.« Jelentéséből még azt is megtudjuk, hogy a földszinti padok, zártszékék és páholyok igen rossz állapotban vannak, nem' lehet leülni, mert elszakítják a közönség ruháját. Az épület is igen rozzant. (Baufällig.) Gyökeres javításra volna szükség! Honnan vegyünk erre pénzt? 30 ) Lehner levelezése Millerrel, Römerrel, Preisino-orel, Sátorfyval, Klischnio-cre], Steinnel és Mannnal. Acta Theatralia 1854. M Meoryehatóság-i elnöki szám 1855. 70.
