Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Adattár - Galgóczy (Gatterer) Ferenc: A Halotti Beszéd „ysa” szavának megfejtése

ítéletei nem lehetünk a' mi eleinknek nyelvükről, miben, és menynyiben külömbözött a' mostanitól: valameddig elébb azoknak iras módjokat, a

J menynyire lehel, elég állandó szabásokra hozván, valamiképen cl nem hatarozzuk.« (Melich János: Révai Miklós első magyarázata a Halotti Beszédről. M. Nyelv. IV. 9. és 61. lap.) Középkori írásunk módja nem volt egységes. Sok alkalommal ki volt már mutatva — számtalan példát hozhatnánk még fel reá —. hogy sok jegynek, betűnek egyidejűleg többféle hangértéke volt s némely hangoknak jelölésére — ugyanazon Írónál, sőt ugyanegy iratban is — több jegy is szolgált. Az ysa szóban mindjárt az első hang háromszor »y«-nal s egyszer »i«-vel van írva. Ezen a következetlenségen különösképen senki sem ütközött meg, senki sem tulajdonított ennnek valami különös jelentőséget. Aminthogy nincs is. Ha összevetjük a Szent István kisebb legendájabeli ymaginem-et (képel, lalinul) (Fontes Domestici 1/1. köt. 2. lap.) a Peer-kodex ymad/ag-í\val (M. Nyelv. XXV. 218. 1.), semmi kétségünk sem maradhat fenn annak egyszerű »/« hangértékén. S ekkor az ysa s\s isa írásmód egyszerűen következetlenség. De akkor miért keresünk következetességet az sz hang írásában? Ez tudniillik a Halotti Beszéd egyéb szavaiban nincs s jeggyel, betűvel írva. A milost-ban (malaszt) is van ugyan sz hang, de az meg ligaturas »ft«-vel lévén írva, az s betű sz olvasatát, amely a latinnal egyező s így normálolvasatnak nevezhető, a legtöbb szót'ejtő elvetette s csak az isa olvasattal foglalkozott. De már a Königsbcrgi Töredékben listán maradhassun« (tisztán maradhasson) szövegrészben az első s jegy is sz olvasatű. Az isza olvasatban pedig már felismerhető a mostan a táj szavak közé utalt „isze" (iszen). Szépíróink a magyar nép ajkáról isze hangzásúnak hallják és ,isze

t alakban írják, elül-hálul hiányjellel. Móricz Zsigmond iszen és szén alakban írta A debreceni csordás kis hangulatképében. (Tolnai Világlapja. 1935. nov. 13.) Elekes Dezső a székely tiszti szolga szavait »—Ejisze, kimenyek én innét, nem férünk el ketten« alakban írja meg. {Liftben. Magyarság. 1936. ápr. 12.) Székelyföldi riportban a nép ajkáról ».s~e« alakban jegyezték le. (Keresztúri Ádám. — 8 órai újság. 1936. júl. 5.) .Még a szóvégi hangban sem kell időközben bekövetkezett hangváltozásra gondolnunk, mert közelebb fekvő magyarázata is van. Hangtanaink tanítása szerint a magyar nyelvben nincs orrhang (V. ö. Horger, .1 nyelvtudomány alapelvei. 1911. 91. 1.), noha tájszavainkban sokai jegyzett fel a Maggar Ngelvőr. (Példaképen: Szarvas Gábor 5:63. Szabó Jenő 8:16.) De a társalgási nyelvbeli isze, de isze, hát isze, no isze szavaink; s a francia médecin (orvos) szó végső szótagjainak kiejtése között semmi, még árnyalati különbség sincsen. Igaz, hogy használatuk csak esetleges a hangonkint kiejtett iszen, de vszen, hát iszen, no iszen vagy hiszen szavak mellett. Egy a somogyi Balalon-vidékéről Budapestre került ember ajkán az ellenség, tejbe, hiszen, fehér szavakat dllenség, tájbe, hiszán, fáhér hangzásúnak hallottam.