Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Pfannl Jenő: A győri vár a középkorban I.

nyének, a fellegvárnak fenntartására, hanem bástya és árkok rendszerével az egész belváros területét körülvette. Az olasz várépítő tudomány lerombolja a középkori vár magas falait, s a karcsú tornyokat, eltűnnek a csipkézett oromzatok, s a várost övező palánkok és töltések helyett erős bástyák épülnek, melyeket öles falak kötnek össze. Ezeken sem tornyok, sem csipkézett mellvédek nincsenek s a széles falakra ágyúk kerülnek. Fig. 1. A lőfegyverek, főleg az ágyúk használata az erődítménytanban forradalmat jelentett. A nyilak, a kövek, a faltörőkosok és a várvívó fatornyok ellen magas falakkal és tornyokkal lehetett védekezni és a falak előtt húzódó árkok hivatva voltak az ostromlóknak közvetlenül a várfalak alatt való megtelepedését megakadályozni. A falakról, a magas párkányokról a vívófolyosók (óvófedelek) oltalma alatt nyilakat, köveket, forró szurkot zúdítottak a falakat bontó ostromlókra — a védekezés tehát főkép függőleges irányból történt. Az ágyúkkal már nem kellett közvetlenül a falak alá állani, lövetésük messzebbről történhetett, mert a magas falakat és tornyokat így is könnyen rommá lőhettek s a fa vívófolyosókat felgyújthatták; az aláhulló törmelék pedig a védők fejére szakadt. Az aránylag vékony falak az ágyuk tüze ellen nem is voltak ostromállók, ezért a várövet alacsonyabbra és szélesebbre kellett építeni. Fontosabb pontokon még külön ágyupadokat (Cavalier, górvéd) is emeltek, ezekre állították a vár legmesszebb hordó ágyúit, hogy a falakon állók feje fölött ellőve ennek a szakasznak tűzerejét még jobban fokozhassák. A várfalak előtt széles és mély, lehetőleg vízzel telt árok futott, hogy rajtaütésszerű megmászásuk lehetetlen legyen. Az előugró bástyákról a falakat és kapukat tűzzel lehetett oldalazni. A védekezés vízszintes irányban történt. A püspöki fellegvár és a Káptalandomb erődítései fenntartásának eszméje sokáig kisértett, nem egykönnyen vetették el. Erre vonatkozólag hosszú évekig tartó tárgyalások folytak,, melyekbe az uralkodó is, az országgyűlés is beleszólt. A középkori vár hadászati értékének bizonyítéka, hogy bár Lemberg Kristóf várparancsnok 1529-ben a török közeledtére felgyújtotta azt és hadi felszereléseit Bécsbe vitte, már 1537-ben annyira helyreállíttatták Fels Lénárd várparancsnoksága alatt, hogy fenntartásáról még sok szó esett. Az 1547-i országgyűlés a belső vár fenntartása mellett foglalt állást. 1552-ben Móricz szász választófejedelem vezeti az erődítési munkálatokat s még ez év folyamán Ferdinánd biztosokat küld ki, hogy a helyszínen végezzenek tanulmányokat és erről tegyenek neki jelentést. Ezek a jelentések a régi vár (Castrum és arx, Káptalandomb és püspöki vár) külön megerősítését elejtendőnek vélik a következő okokból: 1. a régi vár úgyis beleesik a város erősítéseinek körébe, 2. ha a régi várat, mint fellegvárat, külön akarnák megerősíteni, 8 bástya-erődre lenne szükség, 3. a