Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.
Pfannl Jenő: A győri vár a középkorban I.
A győri vár a középkorban.*) — Első közlemény. — Amikor általában Győr várát emlegetjük, rendszerint abban az alakjában látjuk magunk előtt, amelyben azt Pietro Ferabosco 1550 körül megtervezte. Pedig ebben az alakjában a legrövidebb ideig, csak kereken száz évig állott fenn: mig mint várnak jó 800 éves múltja van. Ennek magyarázata az, hogy amikor négy évi török uralom után Pálffy 1598-ban viszszafoglalta, az egész művelt világ érdeklődése Győr felé fordult s ekkor lett általánosan ismertté neve. Ekkor kétségkivül igazán európai szerepet játszott, az egész nyugati kereszténységet védelmezte; ekkoriban volt a német-római császárság védőbástyája, Bécsnek kulcsa és elővára. Győrt már geográfiai fekvése is várrá tette s csak a 19. század közepén szűntek meg azok az okok — remélni szeretnők, talán örökre —, melyek hadászati szempontból domináns fekvésének ellenére neki már szerepet nem szántak. 1. A Duna, Rába és Rábca találkozásának pontja már a legrégibb időktől fogva különös fontossággal bírt és a mocsarakból kiemelkedő, nehezen megközelíthető dombok településre csábítottak. Az őskori települések bizonyára nem voltak kifejezetten hadászatiak, a vizek egyben közlekedési útak is voltak, a környéküket borító erdőségek és mocsarak közelében pedig az ősember megtalálta legszükségesebb élettöltételeit és az emelkedettebb pontokra húzódva, azokat földhányásokkal megerősítve, tengette egyszerű életét. A rómaiak hadászati érzéke föl is ösmerte ennek a pontnak határozott katonai értékét s midőn Pannoniának ezt a határpontját kb. 80-ban Kr. u. katonailag is elfoglalták, Győr helyén már római kereskedőktől is lakott települést ta^ltak, s megtartva régi nevét, uralmuk alatt e hely mint Arrabona 1 ) egyik csomópontja lett a dunai vonal erődrendszerének, mely birodalmuk északi határait Vindobonától (Roma Quadrata) (Bécs) — Carniintum (Petronell) — Ad Flexum (Óvár) — Quadrata (mai Öttevény helyén) — Ad Statuas (Gönyü?) — *) Sz-íkfogdaló a Kisfaludy Irodalmi Körben, 1935. ! ) Crna kelta nyelven fekvést jelent a folyó mellett (Karvassy).
