Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.
Jankó László: Győri ötvösök a
említett protokolláláshoz hasonlólag — ebben a curialis latSnságú alakban maga ís használhatta a nevét. Az SCV betűkből szerkesztett monogramm-jel kérdése azonban régóta vitatott a magyar ötvösség irodalmában. W. Kőszeghy Elemér nyomán régebben dr. Mihalik Sándor is kétségesnek tartotta, 32 ) hogy az SCV betűk monogramm jegye Komáromon kívül az unióba tartozó más ötvös céhben is használatos volt. Ha pedig csakugyan Görögh Eöttues Sándor az az ötvösmester, ki a győri református egyház keresztelő korsóját és keresztelő tálját készítette, akkor igazolva van, hogy az SCV betűkből álló monogramm nemcsak a komáromi, hanem a győri ötvös céhben is szolgált hitelesítő bélyegül. Még annak ellenére is állíthatjuk ezt, hogy később a neves Pereszteghy János győri ötvösmesternek Győrött őrzött két munkáján (1634-ből és 1637-ből) a végei felé szélesedő egyenlőszárú keresztet találjuk hitelesítő jegyül. A most tárgyalt Görögh Eöttues Sándoron kívül még két nevet említhetek a 17. századból. A győri ötvösök jegyzőkönyvében olvassuk a Nemes Eötuös Céh együttlétében 1677. május 9-én, hogy »Karczai János Uram interponaluan magat ß sok kérésére, es meg tekintuen Karczai János Ur(amna)k boczületit es kereset«, a Céh mérsékli Kuharics György remekes legény büntetését. Nem tévedek talán, ha itt is ötvösmesterre gondolok, bár az » Eötvös « megjelölés elmaradt, s Karcsai János nevét sem találjuk többször a jegyzőkönyvben. De ez megtörténik máskor is, és hasonló névhasználat máskor is előfordul, mint pl. »Nyuly István Uram«, »Daniel János Uram«, vagy »Abraham Uram« stb. ötvösöknél. Karcsai János Uramat a jelenvoltak közt látván, nem hinném, hogy behívott más mester lenne, hanem őt is ötvösmesternek kell tekintenem. A másik nevet a győri református eg yház ke reszteltjeinek anyakönyvében találtam. Anno Û69JL^^p^TTT) Tá\ Qtjuüs^éter^nek István nevű fia van bejegyezve. Seními bizonysága annak, liögy~a név talán a különben szintén református Tasy Péter ötvös nevének utóbb valamiként elírása lenne, így teÏÏat~egy~Tïj"ötvöst kell látnom benne is, ki akár a környéken is dolgozhatott. Mert a győri ötvösöknek 1663—1779 jegyzőkönyvében Tál ötvös Péter nevével nem találkozunk. Már az újabb időkből említhetem Schossberger Ignác aranyműves nevét, ki hallomásom szerint a mult század 80-as éveiben még dolgozott Győr városában. A Kazinczy-utca északi során, a Megyei Takarékpénztár épületének helyén volt műhelye és üzlete, s talán az ő jelzése egyes evőeszközökön a hármas lóherlevél alakjában alkalmazott SJAJbetűk. Mivel nevezett aranyműves abban az időben már a 70 körül járhatott, hihetőleg 1840 körül kellett remekelnie. Hogy hol, nem tudjuk; talán 3J ) Mihalik Sándor: Régi magyar ötvös céhpecsétek. 11. lap. (1930.)