Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Balogh Jenő: Megemlékezés Kovács Pálról

Kovács Pálnak egyéb közéleti érdemeiről más hivatott férfi emlékezik, én csak azt hangsúlyozom: ő nagy munkásságot fejtett ki azzal is, hogy félszázadon át városának egyik legkedveltebb és kiváló hírű orvosa és egyúttal Győr város szellemi és társadalmi életének központja és vezetője volt. Az ő érdeme, hogy Győrött a német színészet helyét a magyar foglalta el és a napi sajtó is magyarrá változott. Az itt megjelent német (a Vaterland) helyett 1847. óta Hazánk címmel Kovács Pál szerkesztett magyar lapot, később pedig a Győri Közlönynek állandó munkatársa, különösen a színi bírálatok írója volt. A pálya vége. Szakadatlan és sikeres munka közben így röpült el több, mint fél század. Szorgalmas embereknél biz' ez hamar eltelik. Jókai egyik regényében (Eppur si muove) címül választva Galilei mondását — a maga nagyszerű képzelő tehetségével feldolgozza a mult század húszas éveiben élt három nagy magyar férfiú tragédiáját. A jeles költő fiatalon halt el; a tragédia-írót észre sem veszik; a kutató tudós célját el nem érve, Ázsia bércei közt száll sírjába. Az irodalomtörténészek utaltak rá, hogy a nagy mesemondó előtt regényének írásakor Kisfaludy Károly, Katona József és Körösi Csorna Sándor szomorú sorsának képe lebegett. Dr. Kovács Pál sokkal szerencsésebb volt. A mult században a maroknyi magyarságot a Gondviselés sok nagy emberrel ajándékozta meg. A legderekabbak közé tartoznak azok is, akik a maguk választotta munkakörben hazájuk haladásáért, egyúttal magyar tájuk jövőjéért eredménnyel dolgoztak. Ezért kellett bevezetésül visszatekintenem művelődési és irodalmi viszonyainkra a mult század elején, hogy az összehasonlításból megállapíthassam: több téren a haladás részben éppen dr. Kovács Pál érdeméhői félszázadon át mennyi volt és minő volt! Kovács Pál azok közé tartozott, akik nemes, jellemes egyéniségükkel, egész életükkel becsültté és kedveltté tettek a magyar író nevét, megszerettették a közönséggel a magyar munkák olvasását és kiszorították a selejtes külföldi munkák fordításait. Ezért az újra éledt magyar nemzet haladásán dolgozók sorában: a szépirodalom és a színművészet fejlesztése, az általános művelődés, különösen a városi élet emelése és megmagyarosítása, a társadalmi viszonyok előbbrevitele és a közegészségügy javítása terén ott tisztelhetjük Kovács Pál » bácsit «. Ha visszatekintett hosszú életére, átérezhette, hogy három évtizeden át elismerés közt, jókedvvel és boldogan dolgozott; sokban joga volt megelégedettnek lenni.