Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Balogh Jenő: Megemlékezés Kovács Pálról

hazafias és művészi törekvéseket; műveiben megcsendült a népi elem hangban és tárgyakban « és egyúttal ez az irodalom az egész vonalon szolgálta a nemzeti haladás ügyét. Különösen sok tennivaló volt a rövidebb lélekzetű el­beszélések terén. A 18. század második felében és a mult század elején élt magyar írók közül a népiesek sem írtak elbeszéléseket. Kármán József értékes munkája (Fanni hagyo­mányai) nem népies; Csokonai nem írt szépprózai dolgoza­tokat és Kisfaludy Sándor levélregénye nem jelent meg nyom­tatásban; Jósika és Jókai pedig nem léptek még fel. A ma­gyar nők inkább német vagy francia könyveket olvastak, vagy kénytelenek voltak néhány érzelgős, dagályos irályú, né­metből fordított, úgynevezett » román «-nal megelégedni, ame­lyek közül kettőt Petőfi még egy évtized múlva is gúnnyal említ. 14 ) Dr. Kovács Pál közéleti pályáján többször bebizonyította, hogy helyes itélőtehetségű, okos ember. Nem Pesten telepedett le, ahol a nagyobb irodalmi központban nem annyira tudott volna érvényesülni. Bár tetteiben és elhatározásában mindig komoly volt, tehát gondolkodásában nemcsak a víg elem és a humor nyertek tért, sohasem tett kísérletet eposz, tragédia stb. írására, melyekre bizonyára nem érzett hivatottságot, ha­nem írói pályáján azt a kettős munkakört választotta, amelyre valóban tehetsége volt: a víg elbeszélést és a komikai élet­képet. E két műfajban előtte és vele együtt Kisfaludy Károly és Fáy András szereztek érdemeket. Az irodalomtörténet, amely sokszor osztályoz, besorolta őt Kisfaludy követői közé és pedig legkitűnőbb követője gya­nánt említi, de én azt vitatom, hogy sokban eredeti egyéniség és ami nagy kedveltségét megmagyarázza, de a nagy Kisfaludy,, érdemeit nem érinti — még magyarosabban és vonzóbban ír,, mint mestere. Erre az irodalmi munkakörre rendelte Kovács Pált írói egyénisége 15 ) és azoknak a magyar társasági és művelődési viszonyoknak az ismerete, amelyek felhasználásával elbeszélé­seinek tárgyait kiválasztotta. Beszélyeiből kiárad az egészsé­ges jókedv, a mosolyra indító humor, amely nem keresi, ha­14 ) „Kedves vendégek" cimü versében : „Könyvtára van szobája . . . ablakán! A könyvtár dísze : Szigvárt, Kártigám." Ez a kettő németből fordított gyarló „román" volt. 15 ) írói pályáját legmelegebben értékelte : Beöthy Zsolt, a Kisfaludy­Társaságban tartott emlékbeszédében (Evlapok XXI. 1887. 366—378. lap és Romemlékek II. 40. és következő lap); továbbá Vadnai Károly akadémiai emlék­beszédében (IV. 8. füzet). V. ö. még Szinnyei Ferenc : Novella- és regény­irodalmunk a szabadságharcig többhelyt, főleg I. 53—57. II. 126—127. lap; Badics Ferenc: Képes Irodalomtörténet II. 81—82. lap; Pintér Jenő: Magyar irodalomtörténet 1928. 123. lap és Farkas Gyula: A magyar romantika. (Buda­pest, 1930.) 96-97. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents