Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.
Balogh Jenő: II. Rákóczi Ferenc Győrött
chivum Rákóczianum) XI. és XII. kötete gyanánt. 1 ) Ebből a terjedelmes és kiváló munkából most már hitelesen megtudhatjuk Rákóczi bűnperének anyagát, a vád tárgyát, Rákóczi menekülésének részleteit és a később »in contumatiam« hozott halálos ítélet tartalmát. Lukinieh Imre meggyőzően kimutatja, hogy a bécsi udvarban Rákóczi Ferencet jogtalanul tartották » született forradalmár «-nak, mert ő — tapasztalván a sokszor megalázó bánásmódot — korábban inkább arra gondolt, hogy kiragadja magát félszeg helyzetéből és magyarországi nagy birtokait kicseréli német birodalmi jószágokra. Mikor azonban a bécsi udvar sértéseivel kapcsolatban az ország elnyomása is fokozódott, a spanyol királynak (Habsburg II. Károlynak) közeli halála esetére pedig más külpolitikai helyzet volt kialakulóban és hazája részére új szövetség lehetősége mutatkozott — Rákóczi (bizonyára gr. Bercsényi Miklós befolyása alatt is) — 1698-tól kezdve észrevette, hogy jobbágyai mennyire ragaszkodtak hozzá és őt jogaik természetes védelmezőjének tekintik. 2 ) Ez kötelességeket is rótt reá. Rákóczinak sárosi kastélyában ez években — más osztrák tisztekkel együtt — többször megfordult a francia szármamazású Longueval kapitány, több nyelvet beszélő, művelt ember, akiben Rákóczi — szerencsétlenségére — megbízott és aki ajánlkozott két levél vitelére XIV. Lajos francia királyhoz és hadügyminiszteréhez. Ez volt elfogatásának végső oka. Pedig Rákóczi hazája és honfitársai érdekében nemes indokból, jogosan cselekedett. Évek múlva az 1703. június 7-én kelt Köztudománytételben (manifestumban) feltárta azt, hogy szemben az osztrák kormánynak központosító törekvéseivel és törvényszegéseivel, s hazájának elnyomásával, miért volt kénytelen küzdeni Magyarország » törvényeinek megmondhatatlan szaggatásai miatt«. Mindnyájan megértjük, hogy hazáját ki akarta szabadítani az idegen járom; alól és a külföldi zsoldoshadak zsarolásai ellen a nép széles rétegeit emberi jogokhoz és az emberhez méltó élethez kívánta segíteni. Már az 1670. évi összeesküvés idején a bécsi udvarnak abszolutizmusra irányuló szándékával szemben a felvidéki nemesség jelentékeny része nemzeti érzésből arra törekedett, hogy megmentse a magyar állam különállását. II. Rákóczi Ferenc 1700. november 1-ről Bécsből keltezett levelében XIV. Lajos előtt elpanaszolta hazájának elnyomatását és kérte a francia királyt, legyen Magyarország védője és szabadítója. Ugyanekkor írt Barbessieux francia hadügyminiszternek is. *) A Győrön átutazást és a fennebb említett kis epizódot Lukinieh a XI. kötet 40. lapján tárgyalja. 2 ) Lukinieh: Rákóczi árulási pere. XI. 5—17. 1.
