Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.

Szemle - Könyvszemle - Vanyó Tihamér: A bécsi nunciusok jelentése Magyarországról 1666—1683. (M. A.)

Könyvszemle. Mohi Adolf: A karácsonyi misztérium. Győr, 1935. 10-r., 115 1. Egyházm. nyomda. Ára 60 fillér. Folyóiratunk belső munkatársa. Mohi Adolf, a tudós apátkanonok érdekes kis kötetet tett közzé. Egy lusztrum hijján félszázaddal ezelőtt (1891.) a Kath. Szemlében a karácsonyi misztériumokról megjeleni alapos, sőt nálunk alapvető tanulmánya nyomán újrasarjadtak a misztériumokból alakult pásztorjátékok s újból népszerűekké lettek. Mohi niosl egyházi hagyományok szigorú kereteiben, de magyar népi őshagyományok anyagából fölépíti az egész karácsonyi misztériumjátékot. Kísérlete nemcsak érdekes, hanem nagyon sikerült is. Népies tormában és népszerű magyarázatokkal kisérve, kedves melegséggel pereg le előttünk az ünnepi játékok minden részlete. Megható keretüket a téma, zamatjukat a népköltési emlékek szerencsés felhasználása adja. A bevezető részek is egyszerűek, közvetlenek: de a könnyed előadás sok tudományos ismeretet, a kérdés tudományos, szakszerű vizsgálatai leplezi. Igen jól telle Mohi. hogy a jegyzetekben a kérdés irodalmán túl a tudományos folyóiratokból ügyesen fölhasznált népi anyag forrásait is megjelölte. A kőtelke a csak töredékeiből ismert ősi magyar misztériumul akarja új életre kelleni. Anyagához, feldolgozási módjához gratulálunk; de szívből kívánjuk, hogy gyakoriali célja, a népi misztérium játékok minél nagyobb elterjedése is valóra váljék. Gálos Rezső. * Vanyó Tihamér: A bécsi nunciusok jelentése Magyar országról. 1666-1683. - Pannonhalma. 19:55. - 8» 108 1. A magyar szakirodalom nem ok nélkül magasztalja ezt a kis munkál. Rövid tartalma val is nagyon hozzá fog járulni hazánk világi és egyházi történetének átértékeléséhez. Szerző az erre vonatkozó számos adatot nemcsak közölte, hanem rövid, de tömör összefoglalásban (Bevezetés, í—26 I.) világosan és tanulságosan csoportosította is. Ez már Lisztán az ő érdeme! Az adatok egész halmazából látjuk, hogy hazánk e szomorú korszakában nem is annyira a jámbor Lipót király, mint inkább német tanácsosai voltak azok, akik a franciától jobban féltek, mint a töröktől és Bécset jobban féltették, mint egész Magyarországot (15., 71., 91., 98. 1.) Jól esik azt is látnunk, hogyha szentszék s a nemzeti politika rendszerint azonosak. .Minden téren a megbékéllctés mellett kardoskodtak, hogy egyesült erővel küzdhessenek a közös ellenség, a török ellen. (12., 87.) Oszlopos magyarjaink jelleméről is sok újat tudunk meg. Nevezetesen Balassa Imréről (.14. 1), Esterházy Pálról, aki úgyszólván egész korunkig úgy állolt a magyar közvélemény szemében, mint a Wesselényi-mozgalom elárulója. A nuncius jelentéseiből ám látjuk, hogy Bécsben őt is gyanús szemmel nézték s e miatt a válságos években nein merlek nagyobb haderőt vezérletére bizni. (15., 17., 55.) Szelepcsényi prímásról is megváltozik eddigi véleményünk, sok