Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.

Szemle - Győri Szemle - Rákóczi és az irodalom. Gálos Magda

nyivé növel testi és szellemi nagy képességeinek kiválósága, személyes bátorsága, állhataLossága: ezeket a romantikus jellemvonásait aknázta ki eddig az irodalom. Sokszor közeledett hozzá. Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Szigligeti, Jósika mindig bizonyos líraisággal ihletve fordultak emlékét: ez. A romantika légkörében azonban legnagyobbjaink is csak a hőst bálványozták s aki (még a legnagyobbakoii kivül közeledeLt feléje, a tragikus hőssel nem tudott monumentálisát alkotni. Az irodalomban. Rákóczi egyéniségének lírája élt halhatatlanjainknál és a romantikát szolgálta Thaly is a fejedelem dicsőségének kivésésében. Pedig már Mikes Kelemen Leveleiből is az ember magaslott ki és egészen közel férkőztünk hozzá Szekfü munkájával. Általuk mutatkozik meg az irodalomban is a fejedelem igazi nagysága. A történelem nagyjai ritkán alkalmasak költői ábrázolásra. A valóságszkémának, még ha eszményítve él is, nehéz a megváltoztatása. A történelem objektív s a köztudatba forrott képéhez csak .nehezen ragaszkodhalik a költőnek mindig önmagát adó szubjektivitása. — A másik eset, hogy a történeti hős csak egy név, egy keret, amelybe a költi) adja a maga elgondolását tartalmuk a könnyebbik megoldás. Rákócziról legutóbb Császár Elemér épen azt mutatta meg, mit adtak a költők magukból képe kialakításához. Pedig magában Rákócziban adva van az irodalmi hős. Csak meg kell néznünk, mi van benne költői ábrázolás szempontjából kiaknáznivaló. Rákócziban a valóság is eszményi volt s legszebb eszményítése a valóság hű ábrázolása. Rákóczit nem a romantika szines varázsában, hanem a reálizmus őszinteségével lehet és kell megrajzolnia az irodalomnak is. Csak azt kell megvizsgálni, hogy milyen anyagot ad a lódnak éleiének sok tarka eseménye, lelki fejlődése, mennyi újat mond egyénisége, világfölfogása, korához, az emberekhez való viszonya — mennyi érLék volt és fejlődött lelkében, míg a filozófiai megnyugvás percéhez (ejijulott. Ebben a fejlődésben a realisztikus író meglátja az embernek egyedüllétét. Egyedül volt és maradt mindig, lángoló szivü hadvezérei, érte haló népe közepette, szerelmében, vágyaiban, oplimista terveiben. Egyedül viselte ennek a nem Lömegsejtben, hanem egyénileg élt életnek minden súlyát. Ez a magábanvalóság nem legenda és nem romantikus. Ez emberi valóság is. A tömeg kollektiv egészét képviselő, monumentális egyéniség, aki ugyanakkor lelkileg és mindig egyedül van: az lesz a Rákóczi költője, aki ezt meglátja benne és szoborrá örökíti. Ez a költő nem a tragikus hőst keresi; mert Rákóczi nagy akarását nem elhibázott cselekvések döntötték romba és nem követte belső összeomlás. Minden összeomlott, mert a világélet külső eseményei álltak terveinek útjába. Történések, amelyeknek nem tudott tényezője lenni, amelyekkel nem is szállt szembe. Nemi harcolt ellenük, de nem is omlott össze lelkileg sem. Megmaradt magában, annak, aki volt, a maga tervei bízójának, hívőjének. Epikum ez és nem dráma. Életregény, amely valóságával szép. Rákóczi monumentális alakja egy életregény realisztikus ábrázolójára vár az irodalomban. Gálos Magda.