Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.
Palotay Gertrud: A győri református egyház régi kendője s némely tanulsága
E kérdésekre, sajnos, csak hozzávetőleges választ adhatunk!, részint, mert a győri ref. egyház leltáraiban semmilyen a kendőre vonatkozó adat nincs, részint, mert a régi török hímzések stíluskritikai vizsgálata, tudományos feldolgozása még annyira kezdetleges, hogy a gyér számban, eddig közölt anyaggal vaüó összehasonlítás a származáshelyi- és időpont megállapítására biztos támasztékot nem nyújt. Ha e nehézségek ellenére is megkísérelj ük a 'kendő eredetének helyi és időbeli rögzítését, a következő ereményakire jutunk. A felirat idejét, a betűk vonalvezetése és a nyelvezet alapján^ legvalószínűbben a 17. századra tehetjük. A kendőnek ebből a íkíorból való származására vall talán az is, hogy a győni ref. egyház nem ismeri vásár oltatásának, vagy ajándékoztatásának időpont ját, holott, ha a kendő ennél újabb szárraazék > erről bizonyára tanúskodnék valami feljegyzés. A győri kendő tehát, minden valószínűség szerint, a hódoltság korának második feléből való darab, nem' pedig későbbi, esetleg a Balkánról behozott jövevény. Ä díszítmények viszont a kendő eredőhelyére vetnek világot, a származás helyéül Kis-Azsiát je'ölik meg. Elsősorban a sarokdiszítmény, a maga közös tőből fakadó, ugyanazon irányban meghajlított szárakon ülő különböző virágaival a kisázsiai török! kendők hímzéseire jellemző. 1 ) Az oldalak közepén elhelyezett virág, merev szárával, a szálszámolás technikával készült kisázsiai hímzéseken gyakran előforduló virágokra hasonlít. 5 ) Mint ezeken, a mi kendőnkön szereplő díszítmények is, habár naturális elemékből tevődnek össze, távol vannak a természethű ábrázolásmódtól s tisztán dekoratív hatásra törekedve, erősen stilizáltak. A nem szálszámolással készült kisázsiai hímzéseket ugyanazokkal az öltésféléklkel szokták kivarrni, mint amilyenek a győri kendőn szerepelnek. — Egyeznek továbbá más jellemző részletekben' is; ilyenek például: a száraknak és körvonalaknak a legsötétebb színnel, a barnáva.1 való hangsúlyozása, az árnyékolás teljes hiánya s az egyes virágoknak egyöntetűen, egyetlen színnel való kihimzése, s ezáltal egy bizonyos színritmusra való törekvés, mely jobban tagolja a hímzést, mint a formák eloszrása. Kis-Azsia iparművészete tudvalevőleg: sok évszázadra visszamenően a legkülönbözőbb idegen hatásokat tükrözi: perzsa, szaracén, bizánci, sőt kínai, végül pedig az izlám kulturális befolyása érvényesült benne. A hímzések ezenkívül á szövött selyembrokátok es csomózott szőnyegek már oly régóta fejlett művészetének hatásnyomait jis kétségtelenül viselik. Igy meglehetősen nehéz e "hímzések helyhez vagy időhöz való pontos rögzítése, s még inkább egy ( bizonyos fejlődési irányvonal megállapítása. Bár a török hímzések sem művészi, sern technikai szempontból nem közelítették meg a szövött és csomózott textíliákat, mégis két élesen különválasztható csoportra oszlanak, amelyek közül az 4 ) V. ö. dr. Dietrich B. : Kleinasiatische Stickereien. Plauen i. V. 1911. 16., 17. ábra és X. tábla. 5 ) V. ö. dr. Dietrich B. : id. m. IV., VII. és VIII. t.
