Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.

Palotay Gertrud: A győri református egyház régi kendője s némely tanulsága

A győri református egyház régi török kendője s némely tanulsága. A protestáns egyházi használatra szükséges textilneműk) — a reformáció gyors elterjedése idején —• részint a klorabban katholikus templomok átalakított felszereléséből, részint addigi világi rendeltetésű kendők, terítők sorából kerülték ki. Ha a reformáció nem serkentette is a hjivőket e téren új művészi problémák megoldására, a meglévő munkák megőrzésével is becses szolgálatot tett művelődésünk történetének. 16—18. századbeli hímzőművészetünkről például a legtávolabbról sem nyújtana teljes képet a magánkézen lévő és múzeumokban őrzött darabok összesége sem, mert mindez a viszontagságos századok folyamán elpusztult anyagnak csupán kis töredéke, s azonfelül jobbára datálatlan is. Az 1934. őszén Budapesten rendezett Orsz\ágos Református Kiállítás textilanyaga a y val a meglepetéssel szolgált, hogy: jóval nagyobb része erősebben tükrözte a török hatást, mint az egykorú nyugateurópai ízlést. Ez érdekes jelenség egyik egészen kétségtelen, mondhatni kézzelfogható bizonyítékával kívánok e helyen foglalkozni. Nemcsak azért, mert ezt az érdekles emléket Győr városában őrzik, hanem azért is, mert tanulmányozásából értékíes tanulságokat szűrhetünk le egykori török-magyar kulturális kapcsolatainkról. Ez az emllék egy kis kendő, amelyet a győri ref. egyház állított ki, s amely a rajta lévő török felirat miatt ötlik leghamarabb szemünkbe. Kétségtelen, hogy eredetileg egészen más rendeltetésű voílt, — hiszen mit keresne egy mohamedán-török fölirat református-magyar templomban — s így talán nem lesz hiábavaló az útnak! a nyomozása, amelyen feltehetőleg mai helyére került. A csaknem négyszögletes, 36x40 cm nagyságú kendő fehér szerbvászonból (szádából) való, amelyet az idő k|issé megsárgított. Hímzésének ornamentikája meglehetősen egyszerű: a négy egyforma sarokldiszítményen kivül egy-egy azonos virág helyezkedik el az oldalak közepén, majd beljebb, a sarokdiszítmények fölé, nyilván térkitöltésül, még egy kis és egyszerű virágocskát illesztett a hímző. Ä kendő közepét virágból kiinduló, három-három egyforma, najlítottszárú virág — forgórózsaszerűen kört képezve — tölti ki. A szárak sötétbarna, a virágszirmok vörös, zöld' kék és sárgásfehér selyemmel hímzettek, ezenkívül kevés fémszálat is alkalmazták!. A na-