Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.
Relkovic Davorka: Győri vonatkozású gusztár-dalok a bosnyák mohamedánoknál
A fehér hegyekről már látja égő várukajt s ( azt i% hogy a lámadó sereg visszavonulni készül. Az úlon találkozik jajveszékelő anyjával, aki mindenl elmond neki. Elhatározza, hogy utánuk indul, anyja megáldja: » indulj ezer jó pillanatban, ellenségeid lábadnál heverjenek, akár a (patkó a ló llába alatt.« Alig távozott Dervis, megrendül mögötte a föld és Sorgucs Omer bég, Zlata vőlegénye, 30 vitézzel száguld utána, fején tollas dísz, mellpáncélja csillog, övében két töltött pisztoly, oldalán alemanka (német kovácsolt kard), lova bal füle mellett nyugszik a kopja. Nemsokára Csordics Mehmet aga, aki Buda feletti birtokáról jött, szintén segítségükre siet. Dervis átlovagol a Begaja mezőn, majd észreveszi, hogy Rahman bulju-basa a visszavonuló ellenségnek útját állja, mert megszállta t a Bakony szakadékait. Harc fejlődik, melyben Dervis is résztvesz, utat tör magának az ellenségen át, a bánt és nővérét keresi. Számtalanszor célbaveszik, de nem találják el —t nincs halál, melyet Isten nfem< ren* delt el előre. Karja vállig, kardja markolatig véres, de a keresetteket nem találja. Ekkor lovát a Vörös-fal felé irányítja, ahonnan tág ki*^ látás nyilik. Várad felé tekintve látja, hogy segítség érkezik számukra, Ali váradi bég 500 lovassal közeledik. Velük van atyja is, kit dohányszínű dolmányáról, fogai közt tartott csupasz kardjáról, s mindkét kezében lövésre készen tartott pisztolyáról felismer. Kanizsáról is jön segítség, Haszán pasa Tiro 200 ifjú lovassal. Davis tanakodik —i ó Allah — mit is csináljak? Megigazítja lova hevederét, apja elé siet. A csapatok a Bakony aljában találkoznak, ezekhez újabb 100 lovasból álló csapat is érkezik Sestrokrilovicscsal (a halszárnyúval). Tanácskozás, után a (hyodzsák és hadzsiak imára vezényelnek, azután támadnak. Az ellenség tűz alá veszi a most támadó törökökéi, végre kézitusa fejlődik, a törökök Allant kiáltanak, a harc javában folyik, ágyúk szólnak, fegyverek ropognak, kopjak lőrése recseg, megvadult lovak kellévágott lovassal száguldoznak, itt erő erőre csapott. Dervis hélizben tör magának útat az ellenségen keresztül, végre egy dombról meglátja nővérét és a bánt, amint a Klakarszko mező felé vágtatnak. Utánuk siet. Mikor szőlávolságban utoléri őket, feléje kiált: ha azt hiszed, hogy hős vagy, állj ki velem küzdeni, ha legyőzöl, nem üldözünk, viheted fejemet és a lányt. Csizmájából előrántja korbácsát s bármint sajnálja, üti lovát s szinte bocsánatot kér tőle: Három éve társam, testvérem, úgy-e ma megkínozlak! S lova repül, mintha szárnya volna. Már kopjavelés távolságra van tőlük, de nem vetheti kopjáját, mert a lány lestével fedi a báni. Azért rákiált: fordulj jobbra vagy balra, hogy lássam a bán hátát, de Zlata felszisszen: nem birok, hisz hétszeresen övezett magához, hajamat pedig háromszorosan csavarta piszkos nyaka köré. Dervis most oldalt akar hozzáférkőzni, de a bán lelövi lovát s ez maga alá temeti Dervist, s ők menekülnek. Dervis szomorúan megcsókolja hű társának fejdíszét, azután a Bakony felé nézve — puskaportól megfeketült lovast, Sorgucs Omert látja közeledni. Miután mindent elmondott neki, ez lova sörényére dől s a ló hullócsillagként repül. A ruzsáji szoros közelében utoléri a bánt s rákiált: te huncut! van ám még rosszabb ellenség Dervisnél, aki fekete
