Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.
Szemle - Győri Szemle - Győri Lloyd
themes tinctoria, a közönséges magyar búzavirág (Centaurea pannonica) és az Ördögrét közelében a ritkább Centaurea n\igrescens ri ) stb. Az orbáncfűnek több faja 14 ) szintén a nyár derekának és végének virága. A nyár közepén rendesen beköszöntő szárazság a nyár végén hamarosan véget vet a hegylejtők virágdíszének. A száraz avarból csak itt-ott emelkednek ki üdébb zöld foltok. Igy egy a csalánhoz hasonló, de nem csípő, fénylőzöld levelű kóró, a Parietaria officinalis helyenkint oly sűrűn vonja be az árnyékos sziklás lejtőket, mintha vetették volna. De ez kivételes jelenség; a legtöbb növény a lejtőkön szeptember elején visszahúzódik, csak földalatti részei és néha tőlevelei maradnak meg. Más képet nyújt ilyenkor az árnyékos lejtők lába és a völgy fenék. Itt még zöldek a füvek levelei; sőt egyesek: így a Brachy podium silvaticum, a Bromus Benel^eni és különösen a Festuca gigantea még virágzatukat is mutogatják. A Cuhapatak medre Ilyenkor már rendesen kiszáradt; mégis a patak partján, magas dudvák szinte áthághatatlan sűrűséggé fonódnak. E dudva-dzsungel tagjai: a már említett magas keresztes, a Sisymbrium stAictissimum, mely ilyenkor már virágok helyett hosszu becőket visel, az érdes szőrű, széles levelű Dipsacus plfosus, a sok apró rózsaszínű fészket viselő sédkendér (Eupatorium cannabinum), egy Ökörfarkkóró-faj (Verbascum nigrum), (a pataktól távolabb találjuk a Cuhavolgyben egyébként gyakoribb Verbascum aus'friacum-ot), a Mentha Iongi folia magas növésű változatai, az itt-ott még virágzó Epilobium ÍÜrsutum és már elvirágzoTt Epilobiumok, a varádics (Chrysanthemum vulgare), RuMex-la\)ck (főleg Rumex crispus és obtusifolius), Scrophularia alata, egy-egy alkonycsillag (Oenothera biennis), egy hatalmasra megnövő sárgafészkű aszat (Cirsium oleraceum), nagyszámú magas ernyős: Angelica silvesiris (a leggyakoribb), Heracleum sphondylium v. chloranthum, Aegopodium podagraria, 15 ) Pimpinella major, Laserpitium latifotium, egy-egy Aethusa cynapium v. cynapialdes és Peuce dun um cer varia. Ahol az erdős sziklák majd egészen a patakig nyúlnak, így különösen a völgy ördögréti szakaszának szurdokában gyönyörködhetünk a tömegesen megjelenő enyves zsálya (Salvia glufinosa) nagy halványsárga ajakos virágaiban. A patakból kiálló szikjlákon pedig gyakran telepszik meg egy nagylevelű húsos varjúháj, a Sedum maximum. A teljes jellemzés kedvéért nemi.szabad megfeledkeznünk egy kellemetlen gyomról, a nagy csalánról (Urtica Tfioica), mely igen sokszor furakodik a patak kórói klözé, ahol egyébként 13 ) Uj adat a Bakony flórájához. Találtam még Bakonyszentlászló és Bakonybél mellett is. 14 ) Részletes fajjegyzék alább, a felsorolásban. 15 ) A cseszneki állomástól Zirc felé menet, a völgy keleti lejtőjének írtásos tövén, szokatlan termőhelyeu tömegesen nő Aegopodium podagraria rózsaszínű virágokkal, mely valószínűleg szisztematikailag magasabbrangú forma, mintsem egyszerű színváltozat.
