Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.

H. Pálfy Ilona: Győr város iparosai, kereskedői és mezőgazdasága 1828-ban

Magyarország agrár jellege következtében városaink között szép számmai találunk olyanokat, amelyek gazdasági erejét nemi annyira a városi élettel együtt járó ipari és kereskedelmi foglalkozás, mint sókkal Inkább a mezőgazdaság behatóbb müvelése adja. Különösen áll ez a nagyi határral biró aflföldi városokra, amelyek polgárai mindig legnagyobbrészt a mezőgazdálkodás jövedelmeire támaszkodtak s vagyoni viszonyaikat is a földbirtok nagysága 'határozta meg. A Kisduna, a Rába és Rábca összefolyásánál épült Győr ímezőgazdasácj szempontjából nem volt sohasem

1 jelentős. Határát a három' folyó kiét oldalról szigiqruan megszabta s a másik két irányban sem volt a jóval sűrűbb népességű Dunántúl olyan terjeszkedési lehetősége, mint az alföldi városoknak. De épen a folyóvíz melletti fekvése, valamint az a körülmény, hogy az egyftk legfontosabb kereskedelmi útvonal rajta keresztül vezetett, már a középkortól kezdve magától értetődővé tette a város kereskedő s ami evvel együtt járt, ipari jellegének a kifejlődését. Nem' célunk e helyen történeti fejlődéssel behatóan foglalkozni, de előbbi állításunk helyességére néhány adattal mégis érdemesnek látszik rámutatni. A 16—18. századból több telekkönyv maradt fenn a város magváról, a Belvárosról, amelyekben a város népességének foglalkozására is találunk értékés adatokat s amelyek világosan mutatják az iparosság fokozatos térhódítását. Sajnos ezek az említett telekkönyvek csak a Belvárosról adnak 'felvilágosítást s így az egész város fejlődésénél hozzávetőleges összehasonlításra nem alkalmasak; adataik ismertetése még sem látszik érdektelennek. Ezek az országos viszonylatban is |igen korai időkből fennmaradt telekkönyvek mindenesetre megérdemelnék, hogy kellő kritikával újból kiadassanak s megfelelő feldolgozásban részesüljenek. Addig azonban meg kell elégednünk Villányi Szaniszló kiadásával Győrött 1882-ben megjelent Győr-vár és város hely rajza, erődítése, háztelek- és lakossági viszonyai a 16. és 17. században c(. munkájában. Villányi a telekkönyvek közlésével kétségtelen érdemeket szerzett s úttörő munkája ösztönzést nyújthatott volna ezeknek a város történetére oly fontos forrásoknak részletes feldolgozására. Az 1567. es 1617. években "készült telekkönyvek szerint — a háborús veszedelmeknek állandóan kitett s a védelem egyik fontos bástyáját jelentő Győrött természetesen is — a Belváros háztulajdonosai között a katonai elem

1 dominált. 1567-ben 670 háztulajdonos közül 243, 1617-ben 592 háztulajdonos közül 172 tartozott a katonaság körébe, mig 1567-ben 11 egyházi háztulajdonos mellett ugyancsak a katonai létszámot növelő 3 tábori sebészen kivül csak 43 iparost és 2 kereskedőt találunk. 1617-ben az ugyatnesak lí egyházi és 3 tábori sebész háztulajdonos fmellett 2 gyógyszerészt és egy polgári orvost is találuntk

1 s az iparosok száma már 62-re, a kereskedőké pedig 11-re emelkedett. Lénujeges változást látunk ezzel szemben 1703-ra. A török háborúk elültével Győr is vesztett katonai jelentőségéből s ennek megfelelően áz 532 háztulajdonosból •már csak 165 tartozott a katonaság körébe, mig az egyháziak száma