Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.

Kristóf György: Dunántúli írók — Erdélyben II.

Végül kérdeznünk kell, hogy: vájjon e magyar irók erdé.yi utazása, Erdélyismerete fokozta-e a magyarországi, a nyugati ma­gyarok Erdélyismeretét? Volt-e közvetlen vagy közvetett hatásuk arra nézve, hogy a feledékenységnek, a közömüösségnek és a nem­törődésnék a nyugati magyarok szeme elől Erdélyt, az Erdély föld­jén végbemenő életet eltakaró szomorú fátyola fellebbenvén, feléb­redjen a magyarországi magyarságban az Erdélyismeret kívánása és terjedjen a transszilvanizmus ismerete? Megszűnt vagy legalább csökkent-e 1848-ban, az unió kimondása idején a kétféle magyar­ság kölcsönös és káros elszigeteltsége? Egészen bizonyos, hogy a 18. század vége, az Aranka-féle tudományos mozgalmaknak és az uniónak az 1791-diki országgyűlé­sen annyi idő után először felmerülése óta az Erdély iránt való ér­deklődés folytonosan terjedt. Kedvezett ennek a kor politikai iránya is, mely az emberi jogok követktezményeKént magával hozta és ki­fejlesztette a 19. század uralkodó eszméi között a nemzetiséget, a nemzetiségi kérdést is. És kedvezett a "kör irodalmi iránya, a ro­manticizmus is, amelyiknek kedvelt eleme minden, ami ismeretben. Ä magyar és az erdélyi országgyűléseken egyaránt többször kel­lett tárgyalni ,a magyar nyelvnek hivatalossá tételét, ami egyebek mellett az Erdélyismeretet is fokozta. Äz irodalomban is megjelenik Erdély a Jósika népszerű regényeinek szívesen és sokaktól olva­sott lapjain. Folyóirataink és általában időszaki sajtónk szintén nagyon fokozta az Erdélyismeretet. Itt is, ott is csörgedezni kezd egy-egy ér vagy erecske, amelyiken keresztül terjedt Erdély-isme­rete a magyarországi magyarság körében. Mert hisz az ismeretszer­zésnek e közvetlenül végrehajtható formáján, az utazáson kivül még számtalan közvetett útja és módja van, amelyeket a régebbi idők­ben csak ritkán és a kevés tehetősebbek vehettek igénybe, de ame­lyek a fejlődés rendjén mind inkább átmentek a közhasználatba. Az Erdélyismeretnék ebben az általános és sokirányú terjedé­sében a sorozatunkba felvett irók erdélyi utazásai bizonyára nem többek csak vékony hajszálcsövek. De kicsinyelnünk mégsem lehet és szabad e hajszálcsövecskéket sem 1 . A külső, politikai vártozások létesülhetnek, de maguk sem meg nem teremtik, sem meg nem sem­misítik az egységbetartozés tudatát, amely nem külsőségekén és nem közvetett formákon, hanem 1 minél több egyesnek', az egyesek­nek benső és közvetlen lelki élményén alapul. Ezt az alapot az unió sem tudta elévarázsolni. Hiszen, mint említők, még tizenkét evvel az unió kimondása után is az Erdélybén akkor már másodsfeor megfordult báró Eötvös József ezeket irja (i860 szept. 4.) gróf Mikó Imrének egyik, eddig ismeretlen levelében: »Erdely áillapotjai Magyarországban... ismer etlenök.« Pedig a szabadságharcot kö­vető évtizedben a magyarországi magyarok érdeklődése újra és annyira fellendült, mint a nemzeti fejedelmek, a Rákóczi kora óta sohasem. Az erdélyi irók 1 legtehetségesebbjei (Kemény, Gyulai, Szász Károly), kiváló erdélyi tudósok (Brassai, Szilágyi Ferenc, Szilágyi Sándor) Magyarországon, Pesten telepednék le vagy tar­tózkodnak és munkálkodnak. Szépirodalmi es politikai folyóiratok!

Next

/
Thumbnails
Contents