Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.
Gálos Rezső: Kisfaludy Boldizsár levelei
Kisfaludy Boldizsár levelei. Danzigban vagyunk, 1712 késő őszén. II. Rákóczi Ferencnek,, a fejedelemnek — aki az orosz cár szövetségében és a lengyel barátságban bizakodva jött el <a Visztulához — másfél esztendeje telt el abban, hogy a szatmári békekötés után is élő reményei mind nagyobb ködbe vesztek. A tárgyalások részleteibe környezetéből csak generálisait és szenátorait avatta. Kiséretének többi tagjai alig érezték a fejedelem gondjait, nékik a lengyelországi hosszú tartózkodás csak az udvari élet szépségeit jelentette: pompás palotákat a Visztula völgyében, gyönyörű kerteket, nagyszerű főúri mulatságokat, esténként lakomát, táncot. Rákóczi Ferenc viszocskai kastélyában, amely az imént még Szobjeszky János királyié volt, mozaikkal vannak a faiak kirakva, a kertjében citrom-, narancs- és gránátalmafák virulnak. A fák alatt a patak vize L a Bodrogra emlékezteti őket. — A lengyel főlovászmester szomszédos, háromemeletes kastélyában kilenc »drágalátos hazaeska« van, gyönyörű stukkatúrákkal, képekkel, divatos, emblémákkal, föliratokkal ékesek. Bámészkodó magyar ifjak mind megjárják őket s itt látják az első siplidát, a »verklit« is: »egy orgonácska-formára csinált kicsiny instrumentumot, kit is csak úgy forgattak, mint a köszörűt miképpen szokták forgatni, tizenhét külömbnél-külömb nótákat minden egyéb segítség nélkül vertének el rajta«. Ezt és a vadaskertet »az egész úri kompánia együtt« kétszer is megnézi: talán Zay uram is, Ilosvay, Király Ádám, Mikes Kelemen, Sibrik Miklós — a fiatalok, sokan — mert még sokan vannak, s köztük: Kisfaludy Boldizsár de eadem. De a viszocskai erdőben németek bujkálnak, két egész századnyi, hogy a fejedelmet lefogják és elhurcolják. (Bécs még mindig, még sokáig fél a Rákóczi nevének varázsától.) Jobb lesz távolabb a császári határtól: a Szienyavszka hercegnő kastélyában nagyobb volt a biztonságuk. Majd egy pompás út következett a cár és a cári udvar társaságában föl Varsón át Danzigig. Kis törpék és százesztendős saskeselyű a néznivalók, de az estebédnél »gavallerok, sztaroszták, sztarosztánék és dámák« a társaságuk »rnuzsika-szo felett sokáig mulatnak«, esténként áll a bál, és de jó táncolni, szédületbe, mámorba ölni a gondot. »A világ akkor — írja Szekfű Gyula — sokkal színesebb keretet tudott nyújtani az életet kedvelő embereknek, mint manapság.. .=•< (Ki volt a kis Faniche A aki a fejedelem danzigi heteit megszépítette? Csak a neve maradt ránk és az a gyöngédség, amellyel Rákóczi utóbb a tenger viharaiban is gondol rá ... A kislány nagy gondokat enyhített.) Kevés szóval milyen sokat ,mond Szathmári Király Ádám naplója: »Az felséges Fejedelemmel a Tengerhez voltunk délután egy órakor és egész estig mind a partján sétáltunk; onnan hazajöttünk kapuzáratkorra. « Miről beszéltek, vagy miről hallgattak ott, egy
