Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Gálos Rezső: Kisfaludy Boldizsár levelei

hon találta és vette el, — vagy hogy csakugyan Kisfaludy Balázsnak hívták a Rátky-leány férjét, és Boldizsár más lapra tartozik, erről idővel, újabb kutatások mondhatnak bizonyosat. Egyelőre avval is szolgálatot véltem tenni e kor ismeretének, hogy Mikes kortársának, Rákóczi dunántúli kísérőjének négy levelét betűhíven közlöm. Jegyzet: A fentiekhez a köv .forrásokat használtam föl: Beniczky Gáspár naplója. — Szathmári Király Ádám naplója. (Thaly, Rákóczi-Tár 1.) 1866. — Kisfaludy S. OM. VIII. k. — Kisfaludy Sándor hatrahagyott munkái. 1931. — Gr. Esterházy Antal tábori könyve 1901. — Mikes Töröiorsz Levelei, az emlékkiad. tört. bevezetése (Thaly) 1906 és általában a Mikes-irodalom. — Szekfű, A száműzött Rákóczi. 1910. — Pilch, A magyar katona vitézségének ezer éve c. diszmű (1933) s abban különösen : Markó Árpád cikkei a kuruc harcokról és a francia királyok magyar huszárjairól. — Mangold : Magyar eredetű francia huszárezredek. Hadt K. 1894. — Kropf: u. az, u. ott, 1897. — Márki S., II. Rákóczi F. 1910. III. k. — Nagy Iván, Kempelen geneal. munkái. (E családfáknál a szövegben közölt pontosabb.) 1. Szerelmes édes Aszonyom Anyám. Hogy ebben az Uj Esztendőben ennél előb nem udvarolhattam levelemmel kegldnek, alázatossan követem kegldet, az idő nem engette. Valamit ezen Esztendőnek kezdetiben kivánhottam volna, azokat kívánom ezel édes Aszonyom Anyámnak, azaz Isten áldását, és minden lelki s testi jókat, ugy hozzá tartozandó kedvesseinek-is. En mast Istennek hála kegld szolgálattyára jó egésségben élek, másként is alkalmas állapotban, az idegen földhöz képest. Az énhozzám való kegld édes Anyai szereteti és szorgalmatossága, elhiszem nagyon alkalmatlankodik kegld. egésségének ; nem tudom mikor szolgálhatom meg édes Aszonyom Anyám knek érettem való sok nyughatatlanságit, kérem annyira ne törje magát érettem kegld, mert azzal egésségének fog ártani kegld édes Aszonyom Anyám. Szintén annyi kívánságom van nékem kegldet látnom, és annak szolgálnom, ha az idő és a pénz engedné, s lehetne innéd böcsülettel megválnom, bátorságossan haza mennem, ott békességessen laknom, és mire mennem, nem nyomorognék továb ez idegen földön, jóllehet lehetne más ok-is ki itt tartoztatna. De hacsak othon-is újjonnan kellene szolgálatot keresnem, s szolgálatom után élnem, kegld és édes Attyámfiai látásán kivül nem tudom micsoda gyönyörűségem volna, de hamár ez az Istennek tetzése, hogy hazámon kivül kell élnem, légyen O sz. akarattya, mikor ő sz. Felségének fog tetzeni haza vészen, midőn az Ora eljő ; meszeb országra való bujdosást magam sem kívánok, kiváltképen arra a földre, kit kegld tilalmaz, nem reménlem hogy azt kivannak tőlem, másként mindennek Isten akarattya szerint kell lenni, és semmi énrajtam nem áll, mert a' midőn Istennek tetzeni fog, hogy hazámban mennyek, módot fog adni hozzá, mast pedig aban módom nincsen : Már nem lakom kalast-