Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Dsida Ottó: A magyar nemzeti gondolat és a Kisfaludyak

nemesebb tartalommal töltötte meg a pogány nemzeti szellemet, kereszténnyé és európaivá tette az örök magyar gondolatot. Elültek már a népvándorlás viharai, a kereszténység lelkeket nemesítő és kultúrát termelő hatása átalakította Európa gondolâtes szellemvilágát, már útban volt a középkor uj világa, a barbár hordák letették a fegyvert. Megkezdték a hatalmas dómok, mindmegannyi építészeti remekek kulturális és szociális alkotások létrehozását. Ott élt és virágzott a nagykárolyi monarchia, amelyik egy nagy egységbe, a középkor szolidaritásának jegyébe fogta össze a keiesztény civilizációban megszelídült és átformált népeket. Az egész birodalom, amelynek az acheni román dóm és a Kaiserpfalz voltak a középpontjai, erkölcsi alapokra volt felépítve, azokra az alapokra, amelyek át meg át voltak járva a magasabb szellemiség, erkölcsiség eszményeivel; ezek az eszmények .átalakították a pogány germánfrank népeknek mentalitását és mig egyrészt egyéni lelki életüket emelték magasabb régiókba, másrészt nemzeti állami életi gondolkodásukat is átszőtték a nemesebb nemzeti eszmény szálaival. így alakult át a nemzeti eszmény a kereszténység gondolat- és eszmetartalmába európaszerte és amikor a mi nemzetünk is bekapcsolódott Nyugat életébe, amikor a nagy király fejére tette Szilveszter pápa koronáját, amikor már tárva-nyitva volt az út nemzetünknek is mindazon szellemi áramlatok és átalakító lelki mozgalmak befogadására, amelyeket a Szent Korona fénye és az acheni birodalom lelki közelsége okozott, a pogány nemzeti szellem, bár nem minden lázadás és nehézség nélkül, de mégis aránylag elég gyorsan tudott átalakulni középkorivá és nyugativá a nélkül, hogy speciális magyar jellegéből valamit i.s veszített volna. Hiszen az ősi múlttal a legszorosabb eszmei kapcsolatot fenntartotta egyrészt az Ärpadoji uralkodó háza, másrészt az ősi közjogias szellemű alkotmány, amely az etelközi leszármazottaknak teljes jogot biztosított a kormányzásban és a király' körüli fontos pozíciókban. Ez az új szentistváni nemzeti szellem természetes folytatása az eddiginek, hiszen a sorsközösség gondolata 325 új hazában is együtt tartotta és szorossá fűzte a kötelékeket, a faji gondolat is elevenen és erősen élt. De mindezekhez hozzájárult egy plusz, egy erkölcsi motívum, amelyik lényegében megtartotta, de megnemesítette a magyar nemzeti gondolat- és érzésvilágot. Adott egy bizonyos egyetemességet a pogány kizárólagosság gondolata helyébe. Hiszen ezen egyetemesség bennrejlik magában a Szent Korona elgondolásában is, amelyik már ékkor a fejlődés útjára indult. Szent István királyi a magyar nemzetet már nem úgy tekintette, mint a magyar fajt, hanem belefoglalta jogara, hatalma, koronája alá a már ekkor itt talált, bár aránylag kis számú nemzetiségéket is. Ebből is világosan látható, hogy a magyar nemzeti pogány faji gondolat átfogó egyetemes nemzeti eszménygondolattá alakult át, megindult a fejlődés ebben az irányban; az egész középkoron keresztül mindig együtt haladtunk Európával, de sohasem tértünk' le az ősi talajról; kifejlődött fokozatosan a legmagyarabb koncepció: a magyar Szent Koronának a gondolata, amelyik magyarsága mellett európai izü is