Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Dsida Ottó: A magyar nemzeti gondolat és a Kisfaludyak

A magyar nemzeti gondolat és a Kisfaludyak. Äz ősi ázsiai hazába (szállok vissza a gondolat szárnyam, amikor elődeink még nomád népek módjára éltek, küzdöttek létükért, életükért, küzdöttek a természet erőivel, küzdöttek ellenséges törzsekkel, pogány nemzeti isteneknek áldoztak; erkölcsi felfogásukban azonban erősen közeledtek ismeretlenül is a kereszténységhez, és veleszületett nemes hajlamaik magasabb életutat mutattak már ekkor nekik, mint számos vad törzsnek, amelyekkel harcoltak, amelyekkel rokon kultúrájuk, életmódjuk volt. Először törzsi életet éltek a történet tanúsága szerint külön' törzsfők vezetése alatt, amig Etelközben a vérszerződéssel egységes nemzetté egyesültek; itt kezdődik a magyar nemzeti érzés- és gondolatvilágnak története, amelyet tárgyul választottam. Ez a magyar nemzeti gondolat ezeréves történetünk fő mozgatóereje; ott rejtőzik legszentebb törekvéseink és álmaink mélyén, különböző árnyalatokban, formákban nyilatkozik egy millemum folyamán, bár lényegében mindig megtaláljuk ugyanazt a lüktető, mindent átformáló, titokzatos és mélységes erőt, amelyet magyar géniusznak nevezünk. Egymásra találtak a pogány törzsek Etelközben, közel hozta őket a törzseknek közös múltja, a közös ellenség, az az elgondolás, hogy egységes erővel létüket, fennmaradásukat jobban tudják biztosítani; közösségbe olvasztotta őket ,a pogány hit, hisz mindnyájan együtt hódoltak babonáiknak és táltosaik fehér lovat áldoztak Hadúrnak; mindenekelőtt azonban egybekapcsolta őket a közös verség, a közös leszármazás; az ezekből az összetevőkből kialakult egység, amelyben a természetes vérségi és pogány kulturális kapcsolatok mellett jelentékeny mértékben reális elgondolások is szerepeltek, az »egysegben áz érő«-elv is nagymértékben kidomborodik, ezek adják meg a magyarázatát annak az egységes pogány nemzeti érzésvilágnak, amely akkor alakult ki a nemzet életében, amikor az még mai értelemben vett nemzetet, nem is alkotott talán, mielőtt még az ősi ezeréves földet elfoglalták volna. Äzok az indítóokok, amelyek a pogány nemzetet létrehozták, természetszerűleg az ok és okozat törvénye alapján éreztették hatásukat az akkori uralkodó nemzeti szellemre, mondjuk hazafias érzésre, amelynek lényege a faji érzés volt és a sorsközösség tudata. Ezt a pogány nacionalizmus első állomása annak az ezeréves érzésvilág-fejlődésnék. Ez a pogány nemzeti felfogás megtalálható mindenütt az ókori keleti, sőt még európai (népeknél is, természetesen más volt Hellasnak nemzeti gondolata, mint az etelközi magyarságé, isrnét más volt a pogány rómainak nacionalizmusa. Hisz maga ez a mély érzés nemzetek, kultúrák és vidékek szerint változik, más és más alakokban él. De közös volt bennük a kizárólagosságnak a világa, amelynek alapján ott található, felismerhető a pogány faji gondo-