Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Csokonai Vitéz Mihály: Mikszáth Kálmán, a költő

Egész álarcos bál körültem a világ, Szemem csak torzképeket, rémarcokat lát; Ott is egy sarkantyú, mire volna másra, Mint szörnyű eszköznek ölés-gyilkolásra. Egy átkozott kölyök úgy rúgott meg vele, Hogy arra gondoltam, szörnyet halok bele. A kormány se gondol, meg kéne tiltani, Vagy adót fizessen, ki guny akar lenni. Ez igy rendén volna ; jaj, de mind hiába, Terveim gyökerét lomha féreg rágja. Egy őrült agy szülte borzasztó koholmány. A nép úgy nevezi : „megnyirbált alkotmány

11

. Hogyha rágondolok, fejemben egyszerre Megáll a gondolat: „Oh csak ez ne lenne!" Oda reményeim, tervem sirba szállva ; Belé bujt a világ magyar Attilába. Igazhivő arcot alig látni nálunk. Miveltség harcosi, örvény szélén állunk ! Oda pincsli, virsli és minden a mi jó, Hej, keserves nekünk a constitutio ! Közli: Csokonai Vitéz Mihály.