Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Császár Elemér: Összehasonlító irodalomtörténet

ahol túlemelkedik a nemzeti irodalmak körén. Az egyik jogcíme, hogy újra reáirányítja a figyelmet az új évszázadban mindjobban elhalkuló tárgytörténeti kutatásokra. Felderíteni az állomásait an­nak a sokszor évszázadokra vagy éppen évezredekre terjedő s a mesés Keletről a művelt Nyugatig messze szétágazó, gyakran igen szövevényes vándorútnak; az átvétel lehetőségét igazolni és a mód­ját 'kifürkészni; megállapítani, hogy a térben és időben hosszú vándorlás alatt milyen változásokon ment át-a tárgy, hogyan bő­vült és gazdagodott, vagy szűkült és elszegényedett, hogyan for­málódott vagy deformálódott; megkonstruálni a tárgy életrajzát: igen gyümölcsöző föladat nemcsak az irodalomtörténet, hanem, s talán még fokozottabb mértékben, a néplélektan számára. A másik jogcímet akkor szerzi meg a littérature comparée, ha lesz ereje ledönteni az irodalmak közé ékelődő nyelvi sorompókat, figyelmét az egész világirodalomra 4 ) irányítani, s összegyűjteni minden nyelv­területről egyfelől az emberi szellemek alapjában azonos, de meg­jelenésében nagyon eltérő objektivációit, másfelől a költői egyéni­ségekből minden irányban kisugárzó hatást. Ettől azonban a littérature comparée ma még messze van, ez a merész célkitűzés csak épen meglebben problematikájában. Nem baj. Amit a francia tudomány a littérature comparée nevében eddig tett, az igazolja, hogy új tudomány konstruálása nagy hasz­not jelent. Művelői egy csomó értékes szempontot vetettek föl, egész sereg érdekes és fontos kérdésre hivták föl a figyelmet, új utakat törtek az irodalomtörténet begyepesedő mezein — s ha az így fölvetett vagy épen megoldott problémák nem igazolják is a litté­rature comparée-nak mint külön tudománynak a létet: az új zászló alatt kifejtett tudományos munkásság nagy mértékben gazdagította a nen zeti irodalomtörténetek eredményeit. Jegyzetek : *) Az alábbiakban, a littérature comparée föladatának meg­állapításában, Van Tighem említett könyvéhez tartom magamat. — 2 ) Hogy a tárgytörténet önálló tudomány-e, mint egyesek gondolják, vagy beletartozik mint tudományág a világirodalomtörténetbe, az olyan irodalom elméleti kérdés* amelynek eldöntésére itt nem vál'alkozhatom. — 3 ) A szellemtörténetet ezúttal nem tekintem külön tudománynak, hanem csak olyan szemléletmódnak, amelyet a történettudományok, így az irodalomtörténet is, a maguk anyagára alkalmaznak — ezért foglaltam össze ezt a kétféle föladatcsoportot. — 4 ) A világirodalom körébe ezen a ponton nem foglalhatunk bele mást, mint azt az irodalmi anyagot, ami belekapcsolódik valami módon az antik vagy a keresztény szellemi hagyományba. Császcir Elemér.

Next

/
Thumbnails
Contents