Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Császár Elemér: Összehasonlító irodalomtörténet

Az összehasonlító irodalomtörténet. (La littérature comparée ) Köztudomású, hogy az a zordon tragikum, amely az utolsó két évtizedben Európa, sőt az egész emberiség életén borong, két nemzetnék, alnémetnek és a franciának (ellentétéből robbant ki. Hogy ez az ellentét milyen mélyen gyökerezik a lelkekben s mennyire áthatja a két nép szellemvilágát, arra érdekes bizonyság, hogy még a tudomány koncepciója is más a franciáknál ás,a németeknél. Talán a legfeltűnőbb az eltérés a magam tudományában, az irodalomtörténetben. Minden tudomány végső kérdéseiben: mi a tudomány célja és hivatása, melyek a módszerei és mi a problematikája, az irodalomtörténetre vonatkozólag homlokegyenest ellenkező feleleteket kapunk a szerint, hogy: német vagy francia tudóshoz fordulunk felvilágosításért. A német irodalomtörténeti fölfogás manap a szellemtörténet műszóban kristályosodik ki — tudományunk ott ennek az új iránynak csillagképében áll, minden jelentős képviselője vagy tudatosan és határozottan az új irány híve, vagy akaratlanul is belekerül a vonzókörébe. A franciáknál viszont, és a román népeknél általán, olyan ismeretlen ez a tudományos irány, hogy még neve sincs: francia vagy olasz nyelven nem lehet adaequat kifejezését adni. Legyen szabad ezt egy személyes élményemmel bizonyítani — az minden érvnél csattanósabb. Egy tudományos előadáson a magyar romanisztikának legkiválóbb képviselője, egy olasz anyanyelvű tudós, ült mellettem, s mikor az 'előadó a szellemtörténet szót használta, odafordult hozzám: — Come si dice jítaliano »szellemtörtenet?« íme, a született olasz nem tudja a maga nyelvén megnevezni a szellemtörténetet! A szellemtörténeti irány tehát sajátosan német termék. Alapja a speculativ német elmének abstractióra való hajlama, végső gyökere Hegel idealisztikus filozófiája, amely a világ lényegét a szellemben keresi s az egyénit föloldja az egyetemesben. Érthető, hogy a konkrétebb, a realiLásban jobban megkapaszkodó francia lélek] idegenkedik ettől az erősen filozofikus iránytól s helyette az utolsó évtizedekben egy új tudományágat fejlesztett ki az irodalomtörténet körében — 'maguk a franciák külön, önálló tudománynak kívánják tekinteni, sőt új jnevet is adtak neki: littérature comparée. A név nem szabatos. Littérature comparée betűszerint összehasonlított ircdalmat jelent, azaz irodalmat, nem pedig irodalommal foglalkozó tudományt —> s a kettő nem egy, még csak nem is rokcnértelmű. Művelői azonban azt értik rajta, amit magyarul összehasonlító irodalomtörténetnek nevezhetnénk, a németek vergleichende Literaturwissenschaftnok. De még ez a név is megtévesztő: az összehasonlító irodalomtörténet koncepciója egészen elhibázott — ezért, hogy tudományos álláspontomat föl ne adjam, a frensia elnevezést használom..